A mondatközi anafora és az ő névmás szerepei
Article Sidebar
Main Article Content
Absztrakt
A dolgozat az alanyesetű egyes szám harmadik személyű névmás használatának szabályait és tendenciáit tárgyalja, amelyeket a magyarban korlátoz a pro-ejtés lehetősége, illetve követelménye. Feltérképezi az implicit (= zéró) anafora megjelenésének körülményeit, összeveti az anaforikus mutató névmás – az – és a személyes névmás – ő – lehetőségeit, és leírja a személyes névmás teljesítményét mondatközi helyzetben, illetve a szövegben általában. Kitér a névmás [+élő] jegyének meghatározó szerepére és kontrasztáló és azonosító funkciójára, és tárgyalja az ige utáni helyzetben fellépő személyes névmás specifikus illokutív szerepét, valamint a névmás logoforikus használatát.
Letöltések
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Hivatkozások
Bartos Huba 2000. Az alanyi és a tárgyas ragozásról. In Büky László – Maleczki Márta (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 153–170.
Beaugrande, Robert-Alain de – Wolfgang Ulrich Dressler 1981. Einführung in die Textlinguistik. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Canisus, Peter 1994. Logophorische Pronomina im Deutschen. In Susanne Beckmann – Sabine Frilling (szerk.) Satz – Text – Diskurs. (Linguistische Arbeiten 312). Tübingen: Max Niemeyer Verlag. 3–8.
Csontos Nóra – Tátrai Szilárd 2008. Az idézés pragmatikai megközelítése. Az idézési módok vizsgálatának lehetőségei a magyar nyelvű írásbeliségben. In Tolcsvai Nagy Gábor – Ladányi Mária (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII. Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 59–119.
É. Kiss Katalin 1978. A határozott főnévi csoport pronominalizációja. Magyar Nyelv 74:445–453.
É. Kiss, Katalin 1998. Identificational focus versus information focus. Language 74/2:245–273.
É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter 1998. Új magyar nyelvtan. Budapest: Osiris Kiadó.
Elekfi László 1979. Hogyan utalunk vissza: őket? azokat? Magyar Nyelvőr 103/4:421–426.
Elekfi László 1980. Azokat – őket. Nyelvművelésünk tudományosságáért. Magyar Nyelv 76:176–187, 323–331.
Elekfi László 1981. Névmási elemek visszautaló (anaforikus) használata. In Imre Samu – Szathmári István – Szűts László (szerk.) A magyar nyelv grammatikája. (Nyelvtudományi Értekezések 104). Budapest: Akadémiai Kiadó. 507–514.
Gécseg Zsuzsanna 2001. A kontrasztív topik szintaxisáról és szemantikájáról. Magyar Nyelv 97/3–4:283–293, 423–432.
Gécseg Zsuzsanna 2013. Adalékok az információs szerkezet és mondatszerkezet összefüggéseinek kérdéséhez. Magyar Nyelv 109/1:32–49.
Gyuris, Beáta 2009. The Semantics and Pragmatics of the Contrastive Topic in Hungarian. Budapest: Lexica Kiadó.
Hoek, Karen van 1995. Conceptual reference points. A Cognitive Grammar account of pronominal anaphora constraints. Language 71/2:310–340.
Hoffmann, Ludger 2000. Anapher im Text. In Klaus Brinker – Gerd Antos – Wofgang Heinemann – Sven F. Sager (szerk.) Text- und Gesprächslinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung Vol. 1. Berlin, New York: de Gruyter. 295–304.
J. Soltész Katalin 1976. Mikor őket, mikor azokat? Magyar Nyelvőr 100/3:257–260.
Kálmán László (szerk.) 2001. Magyar leíró nyelvtan. Mondattan 1. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 6). Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kenesei István 1989. Logikus-e a magyar szórend? Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVII. Budapest: Akadémiai Kiadó. 105–152.
Kenesei István 1998. Adjuncts and arguments in VP-focus in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 45/1:61–88.
Kertész András 2000. A kognitív nyelvészet lehetőségei és korlátai. Magyar Nyelv 96/4:402–417.
Kiefer Ferenc 1983. Az előfeltevések elmélete. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kiefer Ferenc 2006. Aspektus és akcióminőség, különös tekintettel a magyar nyelvre. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kiefer Ferenc 2007. Jelentéselmélet. Második, bővített és javított kiadás. Budapest: Corvina.
Kiefer Ferenc – Gyuris Beáta 2006. Szemantika. In Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 175–221.
Koch, Peter – Wulf Oesterreicher 1994. Schriftlichkeit und Sprache. In Hartmut Günther – Otto Ludwig (szerk.) Schrift und Schriftlichkeit: ein interdisziplinäres Handbuch internationaler Forschung Vol. 1. Berlin, New York: Walter de Gruyter. 587–604.
Kocsány Piroska 1995. Műhelytanulmány az ő névmásról. Magyar Nyelvőr 119/3:285–293.
Kocsány Piroska 1996a. „Fog ő még gondolni ránk.” A személyes névmás egy különös használatáról. In Terts István (szerk.) Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára barátaitól, kollégáitól, tanítványaitól. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem. 159–161.
Kocsány Piroska 1996b. A szabad függő beszédtől a belső monológig. In Szathmári István (szerk.) Hol tart ma a stilisztika? Budapest: Tankönyvkiadó. 331–350.
Kocsány, Piroska 1997. Pro-drop und Textkohärenz. Interagierende Regeln im Gebrauch des Subjektspronomens im Ungarischen. Acta Linguistica Hungarica 44:385–411.
Komlósy András 1992. Régensek és vonzatok. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 299–527.
Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd 2012. Személyek és/vagy dolgok. A harmadik személyű és a mutató névmási deixis a magyarban. In Tolcsvai Nagy Gábor – Tátrai Szilárd (szerk.) Konstrukció és jelentés. Tanulmányok a magyar nyelv funkcionális kognitív leírására. Budapest: ELTE. 231–257.
Lang, Ewald 1977. Semantik der koordinativen Verknüpfung. Berlin: Akademie-Verlag.
Maleczki Márta 2001. Az információs szerkezet, a szintaktikai szerkezet és az aspektus összefüggései a magyarban. A progresszív és az egzisztenciális aspektus. In Bakró-Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből (Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai). Budapest: Osiris Kiadó. 165–181.
Meibauer, Jörg 2012. What is a context? Theoretical and empirical evidence. In Rita Finkbeiner – Jörg Meibauer – Petra B. Schumacher (szerk.) What is a Context? Linguistic approaches and challenges. (Linguistik Aktuell/ Linguistics Today 196). Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 9–32.
Molnár, Valéria 1998. Topic in Focus. On the syntax, phonology, semantics and pragmatics of the so-called „contrastive topic” in Hungarian and German. Acta Linguistica Hungarica 45:89–166.
Murvai Olga 1980. Szöveg és jelentés. Bukarest: Kriterion.
Németh T. Enikő 2003. A kommunikatív nyelvhasználat elvei. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 221–254.
Németh T. Enikő 2013. Nyelvhasználat, nyelvtan és pragmatika. Magyar Nyelvőr 109/2:184–191.
Németh T., Enikő 2014. Implicit arguments at the grammar-pragmatics interface. Some methodological considerations. Argumentum 10:679–694.
Németh T. Enikő – Bibok Károly 2009. A grammatika és a pragmatika interakciója az implicit argumentumok, az implicit predikátumok és az együttes kompozíció vizsgálatában. In Maleczki Márta – Németh T. Enikő (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei VII. Modellek, elméletek és elvek érvényessége nyelvi adatok tükrében. Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 197–226.
Németh T., Enikő – Károly Bibok 2010. Interaction between grammar and pragmatics. The case of implicit arguments, implicit predicates and co-composition in Hungarian. Journal of Pragmatics 42/2:501–524.
Nicolle, Steve 1999. Karen van Hoek: Anaphora and conceptual structure. Book review. Journal of Linguistics 35/03:657–670.
Péteri Attila 2001. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr 125/1:94–102.
Pléh Csaba 1998. A mondatmegértés a magyar nyelvben. Pszicholingvisztikai kísérletek és modellek. Budapest: Osiris Kiadó.
Pléh Csaba – Radics Katalin 1976. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. 261–277.
Reichenbach, Hans 1947. Elements of Symbolic Logic. New York: Macmillan Co.
Reinhart, Tanya 1981. Definite NP anaphora and C-command domains. Linguistic Inquiry 12/4:605–635.
Roncador, Manfred von 1988. Zwischen direkter und indirekter Rede, nichtwörtliche direkte Rede, erlebte Rede, logophorische Konstruktionen und Verwandtes. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Schwarz, Monika 2000. Indirekte Anaphern in Texten, Studien zur domänengebundenen Referenz und Kohärenz im Deutschen. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1986/1995. Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Cambridge: Blackwell.
Szepesy Gyula 1975. Őket – azokat. Magyar Nyelvőr 99/4:414–424.
Takami, Ken-ichi 1999. Anaphora: cognitive grammar account vs. generative grammar account. English Linguistics 16/1:210–236.
Tolcsvai Nagy Gábor 2000. Vázlat az ő – az anaforikus megoszlásról. Magyar Nyelv 96/3:282–296.
Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Vendler, Zeno 1957. Verbs and times. The Philosophical Review 66/2:143–160.