Releváns-e a humor a relevanciaelméletben?
Article Sidebar
Main Article Content
Absztrakt
A dolgozatban azt vizsgálom, hogy a relevanciaelmélet milyen értelmezését tudja adni a tisztán nyelvi és a nyelvi összetevőt is tartalmazó multimodális humorjelenségeknek. Mivel kognitív pragmatikai elmélet, amelyet nem a humor magyarázatára dolgoztak ki, hanem a kommunikációnak mint a valóság megismerésére irányuló információfeldolgozásnak az általános modelljeként, tisztázásra szorul, hogy fogalmi apparátusa és alaptézisei mennyiben alkalmasak a humor természetének megragadására. Dinamikus kontextusfelfogása és a következtetési műveletek középpontba állítása kifejezetten előnyös a humoros diskurzusok mélyreható magyarázatában. Kérdéses viszont, hogy mindent átfogó kommunikációs alapelve hogyan vonatkoztatható a humoros szándékú megnyilatkozásokra, amelyek jellemzően kijátsszák a relevanciakeresés heurisztikáját, miközben a humoros hatás szempontjából mégiscsak relevánsak. Ha a humorral nem is, a vele sűrűn összefonódó iróniával a relevanciaelmélet a kezdetektől foglalkozik, ezért ezt a fejezetét kritikus elemzésnek vetem alá. A nyelvi példákat többféle műfajból, illetőleg szövegtípusból merítem.
Letöltések
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Hivatkozások
Arisztotelész 1979. Organon. Fordította Szalai Sándor. (Filozófiai írók tára (új folyam) 35) Budapest: Akadémiai Kiadó.
Árvay Anett 2003. A manipuláció és a meggyőzés pragmatikája a magyar reklámszövegekben. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 11–35.
Árvay, Anett 2004. Pragmatic aspects of persuasion and manipulation in written advertisements. Acta Linguistica Hungarica 51/3–4:231–263.
doi: https://doi.org/10.1556/ALing.51.2004.3-4.2
Attardo, Salvatore 1994. Linguistic Theories of Humor. Berlin: Walter de Gruyter.
Attardo, Salvatore 2017. Humor and pragmatics. In Salvatore Attardo (szerk.) The Routledge Handbook of Language and Humor. (Routledge Handbooks in Linguistics) New York: Routledge. 174–188.
Attardo, Salvatore – Jodi Eisterhold – Jennifer Hay – Isabella Poggi 2003. Multimodal markers of irony and sarcasm. Humor: International Journal of Humor Research 16/2:243–260. doi: https://doi.org/10.1515/humr.2003.012
Attardo, Salvatore – Lucy Pickering – Amanda Baker 2011. Prosodic and multimodal markers of humor in conversation. Pragmatics & Cognition 19/2:224–247. doi: https://doi.org/10.1075/pc.19.2.03att
Attardo, Salvatore – Victor Raskin 1991. Script theory revis(it)ed: Joke similarity and joke representation model. Humor: International Journal of Humor Research 4/3–4:293–347. doi: https://doi.org/10.1515/humr.1991.4.3-4.293
Austin, John Langshaw 1990 [1962]. Tetten ért szavak. Fordította Pléh Csaba. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Bach, Kent 1994. Conversational impliciture. Mind & Language 9/2:124–162. doi: https://doi.org/10.1111/j.1468-0017.1994.tb00220.x
Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) 2008. Az abdukció. Budapest, Eger: Magyar Szemiotikai Társaság, Líceum Kiadó.
Bárány Tibor – Zvolenszky Zsófia – Tőzsér János (szerk.) 2015. Metafora, relevancia, jelentés. (Pragmatika 3) Budapest: Loisir Kiadó.
Bencze Lóránt 2008. Az abdukcióról – antropológiai nyelvészeti szempontból. In Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) Az abdukció. Budapest, Eger: Magyar Szemiotikai Társaság, Líceum Kiadó. 28–37.
Biegajło, Magdalena 2013. Relevance at the centre of humorous communication: On finding the conceptual tools which carry explanatory power in the model of the comprehension of jokes. Acta Philologica 44:31–41.
Blakemore, Diane 1992. Understanding Utterances. (Blackwell Textbooks in Linguistics 6) Oxford, Cambridge: Blackwell.
Brock, Alexander 2011. Bumcivilian. Systemic aspects of humorous communication in comedies. In Roberta Piazza – Monika Bednarek – Fabio Rossi (szerk.) Telecinematic Discourse. Approaches to the Language of Films and Television Series. (Pragmatics & Beyond New Series 211) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 263–280. doi: https://doi.org/10.1075/pbns.211.17bro
Bunt, Harry – William Black (szerk.) 2000. Abduction, Belief and Context in Dialogue. Studies in Computational Pragmatics. (Natural Language Processing 1) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
Carston, Robyn 2002. Thoughts and Utterances. The Pragmatics of Explicit Communication. Oxford: Wiley-Blackwell.
Clark, Herbert H. 1996. Using Language. Cambridge, New York: Cambridge University Press.
Clark, Billy 2013. Relevance Theory. Cambridge: Cambridge University Press.
Clark, Herbert H. – Richard J. Gerrig 1984. On the pretense theory of irony. Journal of Experimental Psychology: General 113/1:121–126. doi: https://doi.org/10.1037/0096-3445.113.1.121
Curcó, Carmen 1995. Some observations on the pragmatics of humorous interpretations: A relevance theoretic approach. UCL Working Papers in Linguistics 7:27–47.
Curcó, Carmen 1996. The implicit expression of attitudes, mutual manifestness, and verbal humour. UCL Working Papers in Linguistics 8:89–99.
Csabai Márta – Erős Ferenc 2000. Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Budapest: Jószöveg Műhely.
Dynel, Marta 2009. Humorous Garden-Paths: A Pragmatic-Cognitive Study. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing.
Dynel, Marta 2011. “You talking to me?” The viewer as a ratified listener to film discourse. Journal of Pragmatics 43/6:1628–1644.
doi: https://doi.org/10.1016/j.pragma.2010.11.016
Dynel, Marta 2013. Irony from a neo-Gricean perspective: On untruthfulness and evaluative implicature. Intercultural Pragmatics 10/3:403–431.
doi: https://doi.org/10.1515/ip-2013-0018
Dynel, Marta 2018. Deconstructing the myth of positively evaluative irony. In Manuel Jobert – Sandrine Sorlin (szerk.) The Pragmatics of Irony and Banter. (Linguistic Approaches to Literature 30) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 41–57. doi: https://doi.org/10.1075/lal.30.03dyn
Fónagy Iván 1970. Viccel a bácsi. Humor és költőiség a nyelvben. Magyar Nyelvőr 94/1:16–43.
Franken, Nathalie 1999. The status of the principle of relevance in relevance theory. In Jef Verschueren (szerk.) Pragmatics in 1998. Selected Papers from the 6th International Pragmatics Conference. Vol. 2 Antwerpen: IPrA. 142–158.
Garmendia, Joana 2010. Irony is critical. Pragmatics & Cognition 18/2:397–421. doi: https://doi.org/10.1075/pc.18.2.07gar
Garmendia, Joana 2014. The Clash: Humor and critical attitude in verbal irony. Humor: International Journal of Humor Research 27/4:641–659.
doi: https://doi.org/10.1515/humor-2014-0094
Garmendia, Joana 2015. A (neo)Gricean account of irony: An answer to relevance theory. International Review of Pragmatics 7/1:40–79.
doi: https://doi.org/10.1163/18773109-00701003
Gibbs, Raymond W. Jr. – Herbert L. Colston 2012. Interpreting Figurative Meaning. Cambridge: Cambridge University Press.
Gil, José María 2011. Relevance theory and unintended transmission of information. Intercultural Pragmatics 8/1:1–40. doi: https://doi.org/10.1515/IPRG.2011.001
Ginsberg, Matthew L. (szerk.) 1987. Readings in Nonmonotonic Reasoning. Los Altos: Morgan Kaufmann Publishers.
Goatly, Andrew 2012. Meaning and Humour. Cambridge: Cambridge University Press.
Grice, H. Paul 1975. Logic and conversation. In Peter Cole – Jerry L. Morgan (szerk.) Syntax and Semantics Vol. 3. Speech Acts. New York: Academic Press. 41–58.
Grice, H. Paul 1978. Further notes on logic and conversation. In Peter Cole (szerk.) Syntax and Semantics, Vol. 9. Pragmatics. New York: Academic Press. 113–128.
Grice, H. Paul 2011 [1989]. Tanulmányok a szavak életéről. Budapest: Gondolat Kiadó.
Istók Béla 2018. Humoros vagy sértő? Az internetes mémek elmélete és gyakorlata. Századvég 87:127–153.
Ivaskó Lívia 2005. Félreértéseink nyomában. In Ivaskó Lívia (szerk.) Érthető kommunikáció. Szeged: SZTE Médiatudományi Tanszék. 14–26.
Ivaskó, Lívia – Enikő Németh T. 2002. Types and reasons of communicative failures: A relevance theoretical approach. Modern Filológiai Közlemények 4/1:31–43.
Jodłowiec, Maria 1991. What makes jokes tick. UCL Working Papers in Linguistics 3:241–253.
Kenny, Anthony J. P. 1966. Practical inference. Analysis 26:65–75.
Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Komlósi Boglárka 2007. Az iróniakutatás elméleti dilemmái. Nyelvtudomány 3–4:95–128.
Komlósi Boglárka 2014. Most ironizálsz? Az irónia és az irónia kulcsingerei a különböző nyelvi szinteken. Magyar Nyelvőr 138/2:226–244.
Kövecses Zoltán 2005 [2002]. A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Budapest: Typotex Kiadó.
Kumon-Nakamura, Sachi – Sam Glucksberg – Mary Brown 1995. How about another piece of pie: The allusional pretense theory of discourse irony. Journal of Experimental Psychology: General 124:3–21.
Lakoff, George – Mark Turner 1989. More Than Cool Reason: A Field Guide to Poetic Metaphor. Chicago: The University of Chicago Press.
Leech, Geoffrey N. 1983. Principles of Pragmatics. London: Longman.
Leezenberg, Michiel 2001 [1995]. Contexts of Metaphor. (Current Research in the Semantics/Pragmatics Interface 7) Amsterdam: Elsevier.
Levinson, Stephen C. 1989. A review of Relevance. Journal of Linguistics 25/2:455–472.
Levinson, Stephen C. 2000. Presumptive Meanings: The Theory of Generalized Conversational Implicature. Cambridge: The MIT Press.
Martin, Rod A. 2007. The Psychology of Humor. An Integrative Approach. Amsterdam: Elsevier.
Nemesi Attila László 2009. Az alakzatok kérdése a pragmatikában. Budapest: Loisir Könyvkiadó.
Nemesi Attila László 2012. Gyenge implikatúrák. In Szikszainé Nagy Irma (szerk.) A stilisztikai-retorikai alakzatok szöveg- és stílusstruktúrát meghatározó szerepe. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 81–96.
Nemesi, Attila László 2015a. Levels and types of breaking the maxims: A neo-Gricean account of humor. Intercultural Pragmatics 12/2:249–276.
doi: https://doi.org/10.1515/ip-2015-0012
Nemesi Attila László 2015b. Melyik pragmatikaelméletnek van a legjobb „humorérzéke”? In Bódog Alexa – Csatár Péter – Németh T. Enikő (szerk.) Használat és hatás. Újabb eredmények a magyarországi pragmatikai kutatásokban. Budapest: Loisir Könyvkiadó. 123–156.
Nemesi Attila László 2016 [2011]. Nyelv, nyelvhasználat, kommunikáció. Budapest: Loisir Kiadó.
Nemesi Attila László 2016. Beszédaktusviccek. In Boda-Ujlaky Judit – Barta Zsuzsanna – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.) A humor nagyítón keresztül. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 188) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 148–162.
Nemesi Attila László 2018. Nyelvészeti humorelméletek. Századvég 87:41–55.
Németh T. Enikő 2003. A kommunikatív nyelvhasználat elvei. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 221–254.
Németh T. Enikő 2006. Pragmatika. In Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 222–261.
Németh T. Enikő 2011. A humán kommunikáció modelljei és az ember–gép kommunikáció. In Németh T. Enikő (szerk.) Ember-gép kapcsolat: a multimodális ember-gép kommunikáció modellezésének alapjai. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 133) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 43–61.
Németh T. Enikő 2013a. Nyelvhasználat, nyelvtan és pragmatika. Magyar Nyelvőr 109/2:184–191.
Németh T. Enikő 2013b. Intenciók és nézőpontok a nyelvhasználatban. In Kugler Nóra – Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd (szerk.) A megismerés és az értelmezés konstrukciói. Tanulmányok Tolcsvai Nagy Gábor tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 112–126.
Németh T., Enikő 2015. The role of perspectives in various forms of language use. Semiotica 2015/203:53–78. doi: https://doi.org/10.1515/sem-2014-0072
Noveck, Ira A. – Dan Sperber (szerk.) 2004. Experimental Pragmatics. (Palgrave Studies in Pragmatics, Language and Cogniton 1) Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Pilkington, Adrian 1992. Poetic effects. Lingua 87/1:29–51. doi: https://doi.org/10.1016/0024-3841(92)90024-D
Pilkington, Adrian 2000. Poetic Effects. A Relevance Theory Perspective. (Pragmatics & Beyond New Series 75) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
Piskorska, Agnieszka 2005. Can we have a recipe for humour in Relevance Theory? In Piotr Cap (szerk.) Pragmatics today. Frankfurt am Main: Peter Lang. 245–253.
Raskin, Victor 1985. Semantic Mechanisms of Humor. (Studies in Linguistics and Philosophy) Dordrecht: Reidel.
Reboul, Anne – Jacques Moeschler 2000 [1998]. A társalgás cselei. Bevezetés a pragmatikába. Fordította Gécseg Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó.
Recanati, François 2004. Literal Meaning. Cambridge: Cambridge University Press.
Ritchie, Graeme 2014. Logic and reasoning in jokes. The European Journal of Humour Research 2/1:50–60. doi: https://doi.org/10.7592/EJHR2014.2.1.ritchie
Schnurr, Stephanie 2010. Humour. In Miriam A. Locher – Sage L. Graham (szerk.) Interpersonal Pragmatics. Berlin, New York: De Gruyter Mouton. 307–326.
Searle, John R. 2009 [1969]. Beszédaktusok. Fordította Bárány Tibor. Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Gondolat.
Sebeok, Thomas A. – Jean Umiker-Sebeok 1990 [1980]. Ismeri a módszeremet? Avagy: a mesterdetektív logikája. Budapest: Gondolat.
Sperber, Dan (szerk.) 2000. Metarepresentations. A Multidisciplinary Perspective. Oxford: Oxford University Press.
Sperber, Dan – Fabrice Clément – Christophe Heintz – Olivier Mascaro – Hugo Mercier – Gloria Origgi – Deirdre Wilson 2010. Epistemic vigilance. Mind & Language 25/4:359–393. doi: https://doi.org/10.1111/j.1468-0017.2010.01394.x
Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1981. Irony and the use–mention distinction. In Peter Cole (szerk.) Radical Pragmatics. New York: Academic Press. 295–239.
Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1990. Rhetoric and relevance. In John Bender – David E. Wellbery (szerk.) The Ends of Rhetoric. History, Theory, Practice. Stanford: Stanford University Press. 140–156.
Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1995 [1986]. Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Cambridge: Blackwell.
Sperber Dan – Wilson Deirdre 2013 [2008]. A metafora leleplezése. In Pléh Csaba (szerk.) Általános nyelvészeti tanulmányok XXV. A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó. 313–338.
Tátrai Szilárd 2004. A kontextus fogalmáról. Magyar Nyelvőr 128/4:479–494.
Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 131) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Tátrai Szilárd 2017. Pragmatika. In Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) Nyelvtan. (A magyar nyelv kézikönyvtára 4) Budapest: Osiris Kiadó. 897–1058.
Vega Moreno, Rosa E. 2007. Creativity and Convention. The Pragmatics of Everyday Figurative Speech. (Pragmatics & Beyond New Series 156) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
Verschueren, Jef 1999. Understanding Pragmatics. London: Arnold Publishers.
Veszelszki Ágnes 2013. Humor a digitális kommunikációban: az internetes mémek. In Vargha Katalin – T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.) Sokszínű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 151) Budapest: Tinta Könyvkiadó, ELTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Szemiotikai Társaság. 11–25.
Walton, Douglas N. 2004. Abductive Reasoning. Tuscaloosa: University of Alabama Press.
Wilson, Deirdre 2011. Parallels and differences in the treatment of metaphor in relevance theory and cognitive linguistics. Intercultural Pragmatics 8/2:177–196. doi: https://doi.org/10.1515/iprg.2011.009
Wilson, Deirdre – Dan Sperber 1981. On Grice’s theory of conversation. In Paul Werth (szerk.) Conversation and Discourse. New York: Croom Helm. 155–178.
Wilson, Deirdre – Dan Sperber 1992. On verbal irony. Lingua 87/1:53–76.
doi: https://doi.org/10.1016/0024-3841(92)90025-E
Wilson, Deirdre – Dan Sperber 2004. Relevance Theory. In Laurence R. Horn – Gregory Ward (szerk.) The Handbook of Pragmatics. Oxford: Blackwell. 607–632.
Wilson, Deirdre – Dan Sperber 2012. Meaning and Relevance. Cambridge: Cambridge University Press.
Yamaguchi, Haruhiko 1988. How to pull strings with words: Deceptive violations in the garden-path joke. Journal of Pragmatics 12/3:323–337.
doi: https://doi.org/10.1016/0378-2166(88)90036-7
Yus, Francisco 1999. Misunderstandings and explicit/implicit communication. Pragmatics 9/4:487–517. doi: https://doi.org/10.1075/prag.9.4.01yus
Yus, Francisco 2003. Humor and the search for relevance. Journal of Pragmatics 35/9 (The Pragmatics of Humor):1295–1331.
doi: https://doi.org/10.1016/S0378-2166(02)00179-0
Yus, Francisco 2008. A relevance-theoretic classification of jokes. Lodz Papers in Pragmatics 4/1:131–157. doi: https://doi.org/10.2478/v10016-008-0004-4
Yus, Francisco 2016. Humour and Relevance. (Topics in Humor Research 4) Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
Yus, Francisco 2017. Relevance-theoretic treatments of humor. In Salvatore Attardo (szerk.) The Routledge Handbook of Language and Humor. (Routledge Handbooks in Linguistics) New York: Routledge. 189–203.
Ziv, Avner 1984. Personality and Sense of Humor. New York: Springer.
Zvolenszky Zsófia – Bárány Tibor 2015. Relevanciaelmélet és a szó szerinti–metaforikus kontinuum – a magyar nyelvű szövegek tükrében. In Bárány Tibor – Zvolenszky Zsófia – Tőzsér János (szerk.) Metafora, relevancia, jelentés. (Pragmatika 3) Budapest: Loisir Kiadó. 11–28.