The anaphor between sentences and the roles of the third-person-singular personal pronoun ő in Hungarian
Article Sidebar
Main Article Content
Abstract
This paper discusses the rules and tendencies of the usage of the third-person-pronoun in singular, restricted by the pro-drop rules in Hungarian. It outlines the conditions of the implicit anaphor as a subject, compares the demonstrative pronoun – az – and the personal pronoun – ő – in anaphoric relation and describes the performance of the personal pronoun in anaphoric and referential function in texts. The definitive nature of the [+human] marker implicit in the personal pronoun, the contrastive and identifying meaning of this pronoun and its specific illocutionary and logophoric roles are discussed.
Downloads
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
References
Bartos Huba 2000. Az alanyi és a tárgyas ragozásról. In Büky László – Maleczki Márta (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 153–170.
Beaugrande, Robert-Alain de – Wolfgang Ulrich Dressler 1981. Einführung in die Textlinguistik. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Canisus, Peter 1994. Logophorische Pronomina im Deutschen. In Susanne Beckmann – Sabine Frilling (szerk.) Satz – Text – Diskurs. (Linguistische Arbeiten 312). Tübingen: Max Niemeyer Verlag. 3–8.
Csontos Nóra – Tátrai Szilárd 2008. Az idézés pragmatikai megközelítése. Az idézési módok vizsgálatának lehetőségei a magyar nyelvű írásbeliségben. In Tolcsvai Nagy Gábor – Ladányi Mária (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII. Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 59–119.
É. Kiss Katalin 1978. A határozott főnévi csoport pronominalizációja. Magyar Nyelv 74:445–453.
É. Kiss, Katalin 1998. Identificational focus versus information focus. Language 74/2:245–273.
É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter 1998. Új magyar nyelvtan. Budapest: Osiris Kiadó.
Elekfi László 1979. Hogyan utalunk vissza: őket? azokat? Magyar Nyelvőr 103/4:421–426.
Elekfi László 1980. Azokat – őket. Nyelvművelésünk tudományosságáért. Magyar Nyelv 76:176–187, 323–331.
Elekfi László 1981. Névmási elemek visszautaló (anaforikus) használata. In Imre Samu – Szathmári István – Szűts László (szerk.) A magyar nyelv grammatikája. (Nyelvtudományi Értekezések 104). Budapest: Akadémiai Kiadó. 507–514.
Gécseg Zsuzsanna 2001. A kontrasztív topik szintaxisáról és szemantikájáról. Magyar Nyelv 97/3–4:283–293, 423–432.
Gécseg Zsuzsanna 2013. Adalékok az információs szerkezet és mondatszerkezet összefüggéseinek kérdéséhez. Magyar Nyelv 109/1:32–49.
Gyuris, Beáta 2009. The Semantics and Pragmatics of the Contrastive Topic in Hungarian. Budapest: Lexica Kiadó.
Hoek, Karen van 1995. Conceptual reference points. A Cognitive Grammar account of pronominal anaphora constraints. Language 71/2:310–340.
Hoffmann, Ludger 2000. Anapher im Text. In Klaus Brinker – Gerd Antos – Wofgang Heinemann – Sven F. Sager (szerk.) Text- und Gesprächslinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung Vol. 1. Berlin, New York: de Gruyter. 295–304.
J. Soltész Katalin 1976. Mikor őket, mikor azokat? Magyar Nyelvőr 100/3:257–260.
Kálmán László (szerk.) 2001. Magyar leíró nyelvtan. Mondattan 1. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 6). Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kenesei István 1989. Logikus-e a magyar szórend? Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVII. Budapest: Akadémiai Kiadó. 105–152.
Kenesei István 1998. Adjuncts and arguments in VP-focus in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 45/1:61–88.
Kertész András 2000. A kognitív nyelvészet lehetőségei és korlátai. Magyar Nyelv 96/4:402–417.
Kiefer Ferenc 1983. Az előfeltevések elmélete. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kiefer Ferenc 2006. Aspektus és akcióminőség, különös tekintettel a magyar nyelvre. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kiefer Ferenc 2007. Jelentéselmélet. Második, bővített és javított kiadás. Budapest: Corvina.
Kiefer Ferenc – Gyuris Beáta 2006. Szemantika. In Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 175–221.
Koch, Peter – Wulf Oesterreicher 1994. Schriftlichkeit und Sprache. In Hartmut Günther – Otto Ludwig (szerk.) Schrift und Schriftlichkeit: ein interdisziplinäres Handbuch internationaler Forschung Vol. 1. Berlin, New York: Walter de Gruyter. 587–604.
Kocsány Piroska 1995. Műhelytanulmány az ő névmásról. Magyar Nyelvőr 119/3:285–293.
Kocsány Piroska 1996a. „Fog ő még gondolni ránk.” A személyes névmás egy különös használatáról. In Terts István (szerk.) Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára barátaitól, kollégáitól, tanítványaitól. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem. 159–161.
Kocsány Piroska 1996b. A szabad függő beszédtől a belső monológig. In Szathmári István (szerk.) Hol tart ma a stilisztika? Budapest: Tankönyvkiadó. 331–350.
Kocsány, Piroska 1997. Pro-drop und Textkohärenz. Interagierende Regeln im Gebrauch des Subjektspronomens im Ungarischen. Acta Linguistica Hungarica 44:385–411.
Komlósy András 1992. Régensek és vonzatok. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 299–527.
Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd 2012. Személyek és/vagy dolgok. A harmadik személyű és a mutató névmási deixis a magyarban. In Tolcsvai Nagy Gábor – Tátrai Szilárd (szerk.) Konstrukció és jelentés. Tanulmányok a magyar nyelv funkcionális kognitív leírására. Budapest: ELTE. 231–257.
Lang, Ewald 1977. Semantik der koordinativen Verknüpfung. Berlin: Akademie-Verlag.
Maleczki Márta 2001. Az információs szerkezet, a szintaktikai szerkezet és az aspektus összefüggései a magyarban. A progresszív és az egzisztenciális aspektus. In Bakró-Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből (Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai). Budapest: Osiris Kiadó. 165–181.
Meibauer, Jörg 2012. What is a context? Theoretical and empirical evidence. In Rita Finkbeiner – Jörg Meibauer – Petra B. Schumacher (szerk.) What is a Context? Linguistic approaches and challenges. (Linguistik Aktuell/ Linguistics Today 196). Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 9–32.
Molnár, Valéria 1998. Topic in Focus. On the syntax, phonology, semantics and pragmatics of the so-called „contrastive topic” in Hungarian and German. Acta Linguistica Hungarica 45:89–166.
Murvai Olga 1980. Szöveg és jelentés. Bukarest: Kriterion.
Németh T. Enikő 2003. A kommunikatív nyelvhasználat elvei. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 221–254.
Németh T. Enikő 2013. Nyelvhasználat, nyelvtan és pragmatika. Magyar Nyelvőr 109/2:184–191.
Németh T., Enikő 2014. Implicit arguments at the grammar-pragmatics interface. Some methodological considerations. Argumentum 10:679–694.
Németh T. Enikő – Bibok Károly 2009. A grammatika és a pragmatika interakciója az implicit argumentumok, az implicit predikátumok és az együttes kompozíció vizsgálatában. In Maleczki Márta – Németh T. Enikő (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei VII. Modellek, elméletek és elvek érvényessége nyelvi adatok tükrében. Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 197–226.
Németh T., Enikő – Károly Bibok 2010. Interaction between grammar and pragmatics. The case of implicit arguments, implicit predicates and co-composition in Hungarian. Journal of Pragmatics 42/2:501–524.
Nicolle, Steve 1999. Karen van Hoek: Anaphora and conceptual structure. Book review. Journal of Linguistics 35/03:657–670.
Péteri Attila 2001. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr 125/1:94–102.
Pléh Csaba 1998. A mondatmegértés a magyar nyelvben. Pszicholingvisztikai kísérletek és modellek. Budapest: Osiris Kiadó.
Pléh Csaba – Radics Katalin 1976. Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. 261–277.
Reichenbach, Hans 1947. Elements of Symbolic Logic. New York: Macmillan Co.
Reinhart, Tanya 1981. Definite NP anaphora and C-command domains. Linguistic Inquiry 12/4:605–635.
Roncador, Manfred von 1988. Zwischen direkter und indirekter Rede, nichtwörtliche direkte Rede, erlebte Rede, logophorische Konstruktionen und Verwandtes. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Schwarz, Monika 2000. Indirekte Anaphern in Texten, Studien zur domänengebundenen Referenz und Kohärenz im Deutschen. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1986/1995. Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Cambridge: Blackwell.
Szepesy Gyula 1975. Őket – azokat. Magyar Nyelvőr 99/4:414–424.
Takami, Ken-ichi 1999. Anaphora: cognitive grammar account vs. generative grammar account. English Linguistics 16/1:210–236.
Tolcsvai Nagy Gábor 2000. Vázlat az ő – az anaforikus megoszlásról. Magyar Nyelv 96/3:282–296.
Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Vendler, Zeno 1957. Verbs and times. The Philosophical Review 66/2:143–160.