A csak és az is partikula a mondásokban mint érvelő szövegekben

Article Sidebar

PDF
Megjelent: aug. 1, 2019
DOI: https://doi.org/10.14232/JENY.2019.1.3
Kulcsszavak:
enthüméma, gnóma, tautológia, argumentáció, cáfolás, fókuszképző partikula, diskurzuspartikula, mirativitás, skalaritás, gyenge preszuppozíció

Main Article Content

Kocsány Piroska
DE Germanisztika Intézet

Absztrakt

A mondások (aforizmák, maximák stb.) általános érvényű kijelentések morálisan értékelő tartalommal. Ezek a szövegek az érvelés két lehetőségét, a megerősítést és a cáfolást valósítják meg. A cáfoló érvelés eszközei közé tartozik a csak és az is partikula. A dolgozat bemutatja a mondást mint érvelő szöveget, röviden összefoglalja a cáfolás eszközeit a mondásokban, és részletesen kitér a csak és az is partikulák szerepére általában és a mondásokban különösen. A mondások mint autentikus szövegek elemzése visszaigazolja a labormondatok alapján tett megállapításokat a partikulák szemantikai funkciójáról.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Article Details

Hogyan kell idézni
[1]
Kocsány, P. 2019. A csak és az is partikula a mondásokban mint érvelő szövegekben. Jelentés és Nyelvhasználat. 6, 1 (aug. 2019), 65–97. DOI:https://doi.org/10.14232/JENY.2019.1.3.
Folyóirat szám
Évf. 6 szám 1 (2019)
Rovat
Cikk
Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

Információk a szerzőről

Kocsány Piroska, DE Germanisztika Intézet

Kocsány Piroska a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének nyugalmazott docense. Kutatási területe a szövegnyelvészet, retorika és stilisztika.

Hivatkozások

Abraham, Werner 2017. Modalpartikel und Mirativeffekte. In Shin Tanaka – Elisabeth Leiss – Werner Abraham – Yasuhiro Fujinawa (szerk.) Grammatische Funktionen aus Sicht der japanischen und deutschen Germanistik. (Linguistische Berichte. Sonderheft 24) Hamburg: Buske. 75–108.

Aczél Petra 2001. A megggyőző szöveg retorikája. Magyar Nyelvőr 125/1:46–55.

Aczél Petra 2003. Erős szavak. A bizonyítás mint a szöveg tulajdonsága. Világosság 2003/11–12:171–178.

Adamik Tamás 2005. Az ókori retorika. In Adamik Tamás – A. Jászó Anna – Aczél Petra Retorika. Budapest: Osiris. 17–124.

Anscombre, Jean-Claude – Oswald Ducrot 1983. L’argumentation dans la langue. Bruxelles: Editions Mardaga.

Arisztotelész 1982. Rétorika. Fordította Adamik Tamás. Budapest: Gondolat.

Atayan, Vahram 2006. Makrostrukturen der Argumentation im Deutschen, Französischen und Italienischen. Frankfurt: Peter Lang.

Balázs János 1985. A szöveg. Budapest: Gondolat Kiadó.

Barthes, Roland 1970. L’ancienne rhétorique. Communications 16/1:172–223. doi: https://doi.org/10.3406/comm.1970.1236

Barthes, Roland 1997. A régi retorika. In Thomka Beáta (szerk.) Az irodalom elméletei III.. Pécs: Jelenkor Kiadó. 69–169.

Beaver, David I. 2004. Five only pieces. Theoretical Linguistics 30/1:45–64. doi: https://doi.org/10.1515/thli.2004.006

Beaver, David I. – Brady Z. Clark 2008. Sense and Sensitivity. How Focus Determines Meaning. (Explorations in Semantics 5) Malden: Wiley-Blackwell.

Fábricz Károly 1986. Partikulák a magyar és az orosz nyelvben. Kandidátusi értekezés. Budapest: MTA.

Fábricz, Károly 1989. Where does the function and meaning of modal particles come from? In Harald Weydt (szerk.) Sprechen mit Partikeln. Berlin, New York: Walter de Gruyter. 378–387.

Frege, Gottlob 1993 [1916]. Die Verneinung. In Günther Patzig (szerk.) Gottlob Frege: Logische Untersuchungen. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 54–71.

Grice, H. Paul 1975. Logic and conversation. In Peter Cole – Jerry L. Morgan (szerk.) Syntax and Semantics Vol. 3. Speech Acts. New York: Academic Press. 41–58.

Grice H. Paul 2011 [1989]. Tanulmányok a szavak életéről. Budapest: Gondolat Kiadó.

Gyuris Beáta 2009. A hangsúlyos csak diskurzuspartikula interpretációja. In Maleczki Márta – Németh T. Enikő (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei VII. Modellek, elméletek és elvek érvényessége nyelvi adatok tükrében. Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 157–178.

Hare, Richard Mervyn 1983 [1952]. Die Sprache der Moral. Frankfurt: Suhrkamp.

Horn, Laurence R. 1969. A presuppositional analysis of only and even. Papers from the Fifth Regional Meeting of the Chicago Linguistic Society, April 18-19, 1969. Chicago: Department of Linguistics, University of Chicago. 98–107.

Horn, Laurence R. 1997. Negative polarity and the dynamics of vertical inference. In Danielle Forget – Paul Hirschbühler – France Martineau – María Luisa Rivero (szerk.) Negation and Polarity. Syntax and Semantics. (Current Issues in Linguistic Theory 155) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 157–182. doi: https://doi.org/10.1075/cilt.155.09hor

Horn, Laurence R. 2001 [1989]. A Natural History of Negation. Stanford: CSLI Publications.

Ippolito, Michela 2006. Remarks on only. Semantics and Linguistic Theory 16:77. doi: https://doi.org/10.3765/salt.v16i0.2947

Ivin, Aleksandr 1975. Grundlagen der Logik von Wertungen. Berlin: Akademie-Verlag.

Jespersen, Jens Otto Harry 1924. The Philosophy of Grammar. London: Allen & Unwin.

Kanyó, Zoltán 1981. Sprichwörter. Analyse einer einfachen Form. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kelemen János 1976. Van-e a „jó”-nak jelentése? Magyar Filozófiai Szemle 20:617–632.

Kiefer Ferenc 1983. Az előfeltevések elmélete. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kiefer Ferenc 2007. Jelentéselmélet. Budapest: Corvina.

Kocsány, Piroska 1989. Die Rolle der Partikeln in der Textsorte Spruchweisheit. In Hans-Joachim Althof – Árpád Bernáth – Károly Csúri (szerk.) DAAD/JATE Dokumentationen & Materialien: Beiträge der Fachtagung von Germanisten aus Ungarn und der Bundesrepublik Deutschland in Budapest vom 16–19. 1988. Szeged, Bonn: JATE. 363–378.

Kocsány Piroska 1991. Az is és a csak szócska szövegteremtő szerepben. Magyar Nyelv 87/2:175–190.

Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. (Nyelvtudományi Értekezések 151) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Krappmann, Marie 2014. Die Rezeption der Theorie des radikalen Argumentativismus in der deutschsprachigen Argumentationsforschung. Studia Germanistica – Acta Facultatis Philosophicae Universitatis Ostraviensis 14:17–34.

Levinson, Stephen C. 1983. Pragmatics. Cambridge: Cambridge University Press.

Levinson, Stephen C. 2000. Presumptive Meanings: The Theory of Generalized Conversational Implicature. Cambridge: The MIT Press.

Lumer, Christoph 2000. Argumentationstheorie und Logik. In Geert-Lueke Lueken (szerk.) Formen der Argumentation. Leipzig: Leipziger Universitätsverlag. 53–71.

Margitay Tihamér 2014. Az érvelés mestersége. Budapest: Typotex Kiadó.

Meleuc, Serge 1972. Struktur der Maxime. In Jens Ihwe (szerk.) Literaturwissenschaft und Linguistik. Ergebnisse und Perspektiven. Frankfurt: Athenäum. 276–321.

Nemesi Attila László 2012. Retorika és pragmatika: az implikatúra fogalmának klasszikus gyökerei. Magyar Nyelvőr 136/3:249–272.

Prechtl, Peter 1989. Hume, David. In Bernd Lutz (szerk.) Metzler Philosophen Lexikon. Stuttgart: J.B. Metzler. 377–380.

Reis, Marga 1977. Präsuppositionen und Syntax. Tübingen: Niemeyer.

Roberts, Craige 2006. Only, Presupposition and Implicature. Kézirat. The Ohio State University.

Schmidt Erika 2010. Az azonosítás és kizárás viszonya a csak-ot tartalmazó magyar mondatokban. In Gécseg Zsuzsanna (szerk.) LingDok 9. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szeged: SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola. 173–192.

Walton, Douglas 2001. Enthymemes, common knowledge, and plausible inference. Philosophy & Rhetoric 34/2:93–112.

Wittgenstein, Ludwig 1965 [1929]. A lecture on ethics. The Philosophical Review 74/1:3–12. doi: https://doi.org/10.2307/2183526

Wright, Georg Henrik 1963. The Varieties of Goodness. London: Routledge & Kegan Paul.

Zeevat, Henk 2009. „Only” as a mirative particle. Sprache und Datenverarbeitung. International Journal for Language Data Processing 33/1–2:179–196.