Jelentés és Nyelvhasználat
A Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék folyóirata
ISSN 2064-9940
Nyelvtudományi Kutatóközpont
Jelentés és Nyelvhasználat 8/1:81–104 (2021)
doi:10.14232/JENY.2021.1.5
Összefoglaló
A feltételes, valamint a megengedő/ellentétes jelentéstartalom rendszeres funkcionális alternatíváiként terjedtek el a 16. századtól (a középmagyar korszak sajátosságaként) a határozói igeneves szerkezetek. A variáció szintaktikai és pragmatikai természetűnek bizonyult. Megvizsgálandó, hogy milyen külső tényezők hathattak az újabb variáns választására. Jelen tanulmány annak vizsgálatához járul hozzá, hogy a közös regiszterbe tartozó írásokban egységesebb lehet-e az innovatív variánsok használata a szöveghagyomány részévé válva, vagy pedig a formálisabb művekben – ezúttal a korszak gyakorlati, magyarázó jellegű szövegtípusaiban – több egyéni, stílusbeli sajátosság mutatkozik, az élőnyelvközeli forrásokhoz képest szélsőségesebb arányokkal. Az eredmények az utóbbit erősítik meg, ahogy azt is, hogy az egyes regiszterek meghatározásának finomhangolására szükség lehet, figyelembe véve a szövegtípus célkitűzését, a leírások, magyarázatok felépítésének különbségeit is.
Kulcsszavak: magyar nyelvtörténet, 16–19. század, funkcionális variáció, határozói igeneves tagmondatok, regiszterek, pragmatika
Abstract
As variables for ’if’ (and ’although’) clauses, the conditional (and concessive) function of adverbial participle constructions was spreading from the 16th century – turning into one of the characteristics of the Middle Hungarian Period. This variation had both syntactic and pragmatic nature. The external factors that may have an effect on the diffusion of the new variant still need to be explored. The present paper investigates whether a group of texts show a more stable use of the innovative variant (emerging to a traditional feature of the text type itself), or more formal registers – in this case expository texts, such as collections of culinary and medical recipes of the period – may advance more the spread of variants with larger individual differences than informal, speech-related registers. The analysis confirms the latter hypothesis, also that it is necessary to fine-tune the definition of a particular register, considering the differences in the aims and inner structures of the text types.
Keywords: historical linguistics of Hungarian, 16–19th century, functional variation, adverbial participle constructions, registers, pragmatics
Varga Mónika a Nyelvtudományi Kutatóközpont Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet (szövegnyelvészet, mondattan, morfológia), valamint a történeti pragmatika. Részt vesz történeti adatbázisok építésének munkálataiban.
Mónika Varga is a Research Fellow at the Hungarian Research Centre for Linguistics. Her field of research is historical linguistics (text linguistics, syntax, morphology) of Hungarian, historical pragmatics of Hungarian and building historical corpora.
Elérhetőség/e-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
Ez a mű Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.
Varga Mónika 2021. Történeti pragmatikai variációról a regiszter tükrében. A feltételt kifejező határozói igenevek esetei. Jelentés és Nyelvhasználat 8/1:81–104. doi:10.14232/JENY.2021.1.5
@article{JENY-2021-VargaM, author = {Varga, Mónika}, year = {2021}, title = {Történeti pragmatikai variációról a regiszter tükrében}, abstract = {A feltételes, valamint a megengedő/ellentétes jelentéstartalom rendszeres funkcionális alternatíváiként terjedtek el a 16. századtól (a középmagyar korszak sajátosságaként) a határozói igeneves szerkezetek. A variáció szintaktikai és pragmatikai természetűnek bizonyult. Megvizsgálandó, hogy milyen külső tényezők hathattak az újabb variáns választására. Jelen tanulmány annak vizsgálatához járul hozzá, hogy a közös regiszterbe tartozó írásokban egységesebb lehet-e az innovatív variánsok használata a szöveghagyomány részévé válva, vagy pedig a formálisabb művekben – ezúttal a korszak gyakorlati, magyarázó jellegű szövegtípusaiban – több egyéni, stílusbeli sajátosság mutatkozik, az élőnyelvközeli forrásokhoz képest szélsőségesebb arányokkal. Az eredmények az utóbbit erősítik meg, ahogy azt is, hogy az egyes regiszterek meghatározásának finomhangolására szükség lehet, figyelembe véve a szövegtípus célkitűzését, a leírások, magyarázatok felépítésének különbségeit is.}, doi = {10.14232/JENY.2021.1.5}, language = {hu}, journal = {Jelentés és Nyelvhasználat}, issn = {2064-9940}, volume = {8}, issue = {1}, pages = {81-104}, url = {http://www.jeny.szte.hu/JENY-2021-VargaM}, urldate = {2021-12-15}, copyright = {Copyright for all material published in JENY lies with the author.} }
A folyóirat megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. The journal is supported by the National Cultural Fund of Hungary. |