Releváns-e a humor a relevanciaelméletben?

Nemesi Attila László a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense. Szűkebb kutatási területe a figuratív nyelvhasználat (trópusok, gondolatalakzatok) és a humor pragmatikája, tágabban pedig a pragmatika, a retorika, a szemiotika és a szociálpszichológia határkérdéseivel (udvariasság, benyomáskeltés, nyelvi és képi befolyásolás) foglalkozik.

Attila László Nemesi is Associate Professor at the Department of Hungarian Linguistics, Pázmány Péter Catholic University, Hungary. His specific areas of research are figurative language (tropes, figures of thought) and humour from the perspective of pragmatics, but his research interests include, more broadly, the borderline issues of pragmatics, rhetoric, semiotics and social psychology (e.g. politeness, impression management, verbal and visual influence).

Elérhetőségek/e-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

• Arisztotelész 1979. Organon. Fordította Szalai Sándor. (Filozófiai írók tára (új folyam) 35) Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Árvay Anett 2003. A manipuláció és a meggyőzés pragmatikája a magyar reklámszövegekben. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 11–35.
• Árvay, Anett 2004. Pragmatic aspects of persuasion and manipulation in written advertisements. Acta Linguistica Hungarica 51/3–4:231–263.
• doi:10.1556/ALing.51.2004.3-4.2.
• Attardo, Salvatore 1994. Linguistic Theories of Humor. Berlin: Walter de Gruyter.
• Attardo, Salvatore 2017. Humor and pragmatics. In Salvatore Attardo (szerk.) The Routledge Handbook of Language and Humor. (Routledge Handbooks in Linguistics) New York: Routledge. 174–188.
• Attardo, Salvatore – Jodi Eisterhold – Jennifer Hay – Isabella Poggi 2003. Multimodal markers of irony and sarcasm. Humor: International Journal of Humor Research 16/2:243–260. doi:10.1515/humr.2003.012.
• Attardo, Salvatore – Lucy Pickering – Amanda Baker 2011. Prosodic and multimodal markers of humor in conversation. Pragmatics & Cognition 19/2:224–247. doi:10.1075/pc.19.2.03att.
• Attardo, Salvatore – Victor Raskin 1991. Script theory revis(it)ed: Joke similarity and joke representation model. Humor: International Journal of Humor Research 4/3–4:293–347. doi:10.1515/humr.1991.4.3-4.293.
• Austin, John Langshaw 1990 [1962]. Tetten ért szavak. Fordította Pléh Csaba. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Bach, Kent 1994. Conversational impliciture. Mind & Language 9/2:124–162. doi:10.1111/j.1468-0017.1994.tb00220.x.
• Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) 2008. Az abdukció. Budapest, Eger: Magyar Szemiotikai Társaság, Líceum Kiadó.
• Bárány Tibor – Zvolenszky Zsófia – Tőzsér János (szerk.) 2015. Metafora, relevancia, jelentés. (Pragmatika 3) Budapest: Loisir Kiadó.
• Bencze Lóránt 2008. Az abdukcióról – antropológiai nyelvészeti szempontból. In Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) Az abdukció. Budapest, Eger: Magyar Szemiotikai Társaság, Líceum Kiadó. 28–37.
• Biegajło, Magdalena 2013. Relevance at the centre of humorous communication: On finding the conceptual tools which carry explanatory power in the model of the comprehension of jokes. Acta Philologica 44:31–41.
• Blakemore, Diane 1992. Understanding Utterances. (Blackwell Textbooks in Linguistics 6) Oxford, Cambridge: Blackwell.
• Brock, Alexander 2011. Bumcivilian. Systemic aspects of humorous communication in comedies. In Roberta Piazza – Monika Bednarek – Fabio Rossi (szerk.) Telecinematic Discourse. Approaches to the Language of Films and Television Series. (Pragmatics & Beyond New Series 211) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 263–280. doi:10.1075/pbns.211.17bro.
• Bunt, Harry – William Black (szerk.) 2000. Abduction, Belief and Context in Dialogue. Studies in Computational Pragmatics. (Natural Language Processing 1) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
• Carston, Robyn 2002. Thoughts and Utterances. The Pragmatics of Explicit Communication. Oxford: Wiley-Blackwell.
• Clark, Herbert H. 1996. Using Language. Cambridge, New York: Cambridge University Press.
• Clark, Billy 2013. Relevance Theory. Cambridge: Cambridge University Press.
• Clark, Herbert H. – Richard J. Gerrig 1984. On the pretense theory of irony. Journal of Experimental Psychology: General 113/1:121–126. doi:10.1037/0096-3445.113.1.121.
• Curcó, Carmen 1995. Some observations on the pragmatics of humorous interpretations: A relevance theoretic approach. UCL Working Papers in Linguistics 7:27–47.
• Curcó, Carmen 1996. The implicit expression of attitudes, mutual manifestness, and verbal humour. UCL Working Papers in Linguistics 8:89–99.
• Csabai Márta – Erős Ferenc 2000. Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Budapest: Jószöveg Műhely.
• Dynel, Marta 2009. Humorous Garden-Paths: A Pragmatic-Cognitive Study. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing.
• Dynel, Marta 2011. “You talking to me?” The viewer as a ratified listener to film discourse. Journal of Pragmatics 43/6:1628–1644.
• doi:10.1016/j.pragma.2010.11.016.
• Dynel, Marta 2013. Irony from a neo-Gricean perspective: On untruthfulness and evaluative implicature. Intercultural Pragmatics 10/3:403–431.
• doi:10.1515/ip-2013-0018.
• Dynel, Marta 2018. Deconstructing the myth of positively evaluative irony. In Manuel Jobert – Sandrine Sorlin (szerk.) The Pragmatics of Irony and Banter. (Linguistic Approaches to Literature 30) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 41–57. doi:10.1075/lal.30.03dyn.
• Fónagy Iván 1970. Viccel a bácsi. Humor és költőiség a nyelvben. Magyar Nyelvőr 94/1:16–43.
• Franken, Nathalie 1999. The status of the principle of relevance in relevance theory. In Jef Verschueren (szerk.) Pragmatics in 1998. Selected Papers from the 6th International Pragmatics Conference. Vol. 2 Antwerpen: IPrA. 142–158.
• Garmendia, Joana 2010. Irony is critical. Pragmatics & Cognition 18/2:397–421. doi:10.1075/pc.18.2.07gar.
• Garmendia, Joana 2014. The Clash: Humor and critical attitude in verbal irony. Humor: International Journal of Humor Research 27/4:641–659.
• doi:10.1515/humor-2014-0094.
• Garmendia, Joana 2015. A (neo)Gricean account of irony: An answer to relevance theory. International Review of Pragmatics 7/1:40–79.
• doi:10.1163/18773109-00701003.
• Gibbs, Raymond W. Jr. – Herbert L. Colston 2012. Interpreting Figurative Meaning. Cambridge: Cambridge University Press.
• Gil, José María 2011. Relevance theory and unintended transmission of information. Intercultural Pragmatics 8/1:1–40. doi:10.1515/IPRG.2011.001.
• Ginsberg, Matthew L. (szerk.) 1987. Readings in Nonmonotonic Reasoning. Los Altos: Morgan Kaufmann Publishers.
• Goatly, Andrew 2012. Meaning and Humour. Cambridge: Cambridge University Press.
• Grice, H. Paul 1975. Logic and conversation. In Peter Cole – Jerry L. Morgan (szerk.) Syntax and Semantics Vol. 3. Speech Acts. New York: Academic Press. 41–58.
• Grice, H. Paul 1978. Further notes on logic and conversation. In Peter Cole (szerk.) Syntax and Semantics, Vol. 9. Pragmatics. New York: Academic Press. 113–128.
• Grice, H. Paul 2011 [1989]. Tanulmányok a szavak életéről. Budapest: Gondolat Kiadó.
• Istók Béla 2018. Humoros vagy sértő? Az internetes mémek elmélete és gyakorlata. Századvég 87:127–153.
• Ivaskó Lívia 2005. Félreértéseink nyomában. In Ivaskó Lívia (szerk.) Érthető kommunikáció. Szeged: SZTE Médiatudományi Tanszék. 14–26.
• Ivaskó, Lívia – Enikő Németh T. 2002. Types and reasons of communicative failures: A relevance theoretical approach. Modern Filológiai Közlemények 4/1:31–43.
• Jodłowiec, Maria 1991. What makes jokes tick. UCL Working Papers in Linguistics 3:241–253.
• Kenny, Anthony J. P. 1966. Practical inference. Analysis 26:65–75.
• Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
• Komlósi Boglárka 2007. Az iróniakutatás elméleti dilemmái. Nyelvtudomány 3–4:95–128.
• Komlósi Boglárka 2014. Most ironizálsz? Az irónia és az irónia kulcsingerei a különböző nyelvi szinteken. Magyar Nyelvőr 138/2:226–244.
• Kövecses Zoltán 2005 [2002]. A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Budapest: Typotex Kiadó.
• Kumon-Nakamura, Sachi – Sam Glucksberg – Mary Brown 1995. How about another piece of pie: The allusional pretense theory of discourse irony. Journal of Experimental Psychology: General 124:3–21.
• Lakoff, George – Mark Turner 1989. More Than Cool Reason: A Field Guide to Poetic Metaphor. Chicago: The University of Chicago Press.
• Leech, Geoffrey N. 1983. Principles of Pragmatics. London: Longman.
• Leezenberg, Michiel 2001 [1995]. Contexts of Metaphor. (Current Research in the Semantics/Pragmatics Interface 7) Amsterdam: Elsevier.
• Levinson, Stephen C. 1989. A review of Relevance. Journal of Linguistics 25/2:455–472.
• Levinson, Stephen C. 2000. Presumptive Meanings: The Theory of Generalized Conversational Implicature. Cambridge: The MIT Press.
• Martin, Rod A. 2007. The Psychology of Humor. An Integrative Approach. Amsterdam: Elsevier.
• Nemesi Attila László 2009. Az alakzatok kérdése a pragmatikában. Budapest: Loisir Könyvkiadó.
• Nemesi Attila László 2012. Gyenge implikatúrák. In Szikszainé Nagy Irma (szerk.) A stilisztikai-retorikai alakzatok szöveg- és stílusstruktúrát meghatározó szerepe. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 81–96.
• Nemesi, Attila László 2015a. Levels and types of breaking the maxims: A neo-Gricean account of humor. Intercultural Pragmatics 12/2:249–276.
• doi:10.1515/ip-2015-0012.
• Nemesi Attila László 2015b. Melyik pragmatikaelméletnek van a legjobb „humorérzéke”? In Bódog Alexa – Csatár Péter – Németh T. Enikő (szerk.) Használat és hatás. Újabb eredmények a magyarországi pragmatikai kutatásokban. Budapest: Loisir Könyvkiadó. 123–156.
• Nemesi Attila László 2016 [2011]. Nyelv, nyelvhasználat, kommunikáció. Budapest: Loisir Kiadó.
• Nemesi Attila László 2016. Beszédaktusviccek. In Boda-Ujlaky Judit – Barta Zsuzsanna – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.) A humor nagyítón keresztül. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 188) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 148–162.
• Nemesi Attila László 2018. Nyelvészeti humorelméletek. Századvég 87:41–55.
• Németh T. Enikő 2003. A kommunikatív nyelvhasználat elvei. In Németh T. Enikő – Bibok Károly (szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó. 221–254.
• Németh T. Enikő 2006. Pragmatika. In Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 222–261.
• Németh T. Enikő 2011. A humán kommunikáció modelljei és az ember–gép kommunikáció. In Németh T. Enikő (szerk.) Ember-gép kapcsolat: a multimodális ember-gép kommunikáció modellezésének alapjai. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 133) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 43–61.
• Németh T. Enikő 2013a. Nyelvhasználat, nyelvtan és pragmatika. Magyar Nyelvőr 109/2:184–191.
• Németh T. Enikő 2013b. Intenciók és nézőpontok a nyelvhasználatban. In Kugler Nóra – Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd (szerk.) A megismerés és az értelmezés konstrukciói. Tanulmányok Tolcsvai Nagy Gábor tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 112–126.
• Németh T., Enikő 2015. The role of perspectives in various forms of language use. Semiotica 2015/203:53–78. doi:10.1515/sem-2014-0072.
• Noveck, Ira A. – Dan Sperber (szerk.) 2004. Experimental Pragmatics. (Palgrave Studies in Pragmatics, Language and Cognition 1) Basingstoke: Palgrave Macmillan.
• Pilkington, Adrian 1992. Poetic effects. Lingua 87/1:29–51. doi:10.1016/0024-3841(92)90024-D.
• Pilkington, Adrian 2000. Poetic Effects. A Relevance Theory Perspective. (Pragmatics & Beyond New Series 75) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
• Piskorska, Agnieszka 2005. Can we have a recipe for humour in Relevance Theory? In Piotr Cap (szerk.) Pragmatics today. Frankfurt am Main: Peter Lang. 245–253.
• Raskin, Victor 1985. Semantic Mechanisms of Humor. (Studies in Linguistics and Philosophy) Dordrecht: Reidel.
• Reboul, Anne – Jacques Moeschler 2000 [1998]. A társalgás cselei. Bevezetés a pragmatikába. Fordította Gécseg Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó.
• Recanati, François 2004. Literal Meaning. Cambridge: Cambridge University Press.
• Ritchie, Graeme 2014. Logic and reasoning in jokes. The European Journal of Humour Research 2/1:50–60. doi:10.7592/EJHR2014.2.1.ritchie.
• Schnurr, Stephanie 2010. Humour. In Miriam A. Locher – Sage L. Graham (szerk.) Interpersonal Pragmatics. Berlin, New York: De Gruyter Mouton. 307–326.
• Searle, John R. 2009 [1969]. Beszédaktusok. Fordította Bárány Tibor. Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Gondolat.
• Sebeok, Thomas A. – Jean Umiker-Sebeok 1990 [1980]. Ismeri a módszeremet? Avagy: a mesterdetektív logikája. Budapest: Gondolat.
• Sperber, Dan (szerk.) 2000. Metarepresentations. A Multidisciplinary Perspective. Oxford: Oxford University Press.
• Sperber, Dan – Fabrice Clément – Christophe Heintz – Olivier Mascaro – Hugo Mercier – Gloria Origgi – Deirdre Wilson 2010. Epistemic vigilance. Mind & Language 25/4:359–393. doi:10.1111/j.1468-0017.2010.01394.x.
• Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1981. Irony and the use–mention distinction. In Peter Cole (szerk.) Radical Pragmatics. New York: Academic Press. 295–239.
• Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1990. Rhetoric and relevance. In John Bender – David E. Wellbery (szerk.) The Ends of Rhetoric. History, Theory, Practice. Stanford: Stanford University Press. 140–156.
• Sperber, Dan – Deirdre Wilson 1995 [1986]. Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Cambridge: Blackwell.
• Sperber Dan – Wilson Deirdre 2013 [2008]. A metafora leleplezése. In Pléh Csaba (szerk.) Általános nyelvészeti tanulmányok XXV. A kognitív szempont a nyelv pszichológiájában. Budapest: Akadémiai Kiadó. 313–338.
• Tátrai Szilárd 2004. A kontextus fogalmáról. Magyar Nyelvőr 128/4:479–494.
• Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 131) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
• Tátrai Szilárd 2017. Pragmatika. In Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) Nyelvtan. (A magyar nyelv kézikönyvtára 4) Budapest: Osiris Kiadó. 897–1058.
• Vega Moreno, Rosa E. 2007. Creativity and Convention. The Pragmatics of Everyday Figurative Speech. (Pragmatics & Beyond New Series 156) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.
• Verschueren, Jef 1999. Understanding Pragmatics. London: Arnold Publishers.
• Veszelszki Ágnes 2013. Humor a digitális kommunikációban: az internetes mémek. In Vargha Katalin – T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.) Sokszínű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 151) Budapest: Tinta Könyvkiadó, ELTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Szemiotikai Társaság. 11–25.
• Walton, Douglas N. 2004. Abductive Reasoning. Tuscaloosa: University of Alabama Press.
• Wilson, Deirdre 2011. Parallels and differences in the treatment of metaphor in relevance theory and cognitive linguistics. Intercultural Pragmatics 8/2:177–196. doi:10.1515/iprg.2011.009.
• Wilson, Deirdre – Dan Sperber 1981. On Grice’s theory of conversation. In Paul Werth (szerk.) Conversation and Discourse. New York: Croom Helm. 155–178.
• Wilson, Deirdre – Dan Sperber 1992. On verbal irony. Lingua 87/1:53–76.
• doi:10.1016/0024-3841(92)90025-E.
• Wilson, Deirdre – Dan Sperber 2004. Relevance Theory. In Laurence R. Horn – Gregory Ward (szerk.) The Handbook of Pragmatics. Oxford: Blackwell. 607–632.
• Wilson, Deirdre – Dan Sperber 2012. Meaning and Relevance. Cambridge: Cambridge University Press.
• Yamaguchi, Haruhiko 1988. How to pull strings with words: Deceptive violations in the garden-path joke. Journal of Pragmatics 12/3:323–337.
• doi:10.1016/0378-2166(88)90036-7.
• Yus, Francisco 1999. Misunderstandings and explicit/implicit communication. Pragmatics 9/4:487–517. doi:10.1075/prag.9.4.01yus.
• Yus, Francisco 2003. Humor and the search for relevance. Journal of Pragmatics 35/9 (The Pragmatics of Humor):1295–1331.
• doi:10.1016/S0378-2166(02)00179-0.
• Yus, Francisco 2008. A relevance-theoretic classification of jokes. Lodz Papers in Pragmatics 4/1:131–157. doi:10.2478/v10016-008-0004-4.
• Yus, Francisco 2016. Humour and Relevance. (Topics in Humor Research 4) Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
• Yus, Francisco 2017. Relevance-theoretic treatments of humor. In Salvatore Attardo (szerk.) The Routledge Handbook of Language and Humor. (Routledge Handbooks in Linguistics) New York: Routledge. 189–203.
• Ziv, Avner 1984. Personality and Sense of Humor. New York: Springer.
• Zvolenszky Zsófia – Bárány Tibor 2015. Relevanciaelmélet és a szó szerinti–metaforikus kontinuum – a magyar nyelvű szövegek tükrében. In Bárány Tibor – Zvolenszky Zsófia – Tőzsér János (szerk.) Metafora, relevancia, jelentés. (Pragmatika 3) Budapest: Loisir Kiadó. 11–28.

• Letöltés (pdf)

Ez a mű Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.

Ne felejtsen el hivatkozni!

Nemesi Attila László 2019. Releváns-e a humor a relevanciaelméletben? Jelentés és Nyelvhasználat 6/1:1–31. doi:10.14232/JENY.2019.1.1

bibtex

@article{JENY-2019-NemesiAL,
	author = {Nemesi, Attila László},
	year = {2019},
	title = {Releváns-e a humor a relevanciaelméletben?},
	abstract = {A dolgozatban azt vizsgálom, hogy a relevanciaelmélet milyen értelmezését tudja adni a tisztán nyelvi és a nyelvi összetevőt is tartalmazó multimodális humorjelenségeknek. Mivel kognitív pragmatikai elmélet, amelyet nem a humor magyarázatára dolgoztak ki, hanem a kommunikációnak mint a valóság megismerésére irányuló információfeldolgozásnak az általános modelljeként, tisztázásra szorul, hogy fogalmi apparátusa és alaptézisei mennyiben alkalmasak a humor természetének megragadására. Dinamikus kontextusfelfogása és a következtetési műveletek középpontba állítása kifejezetten előnyös a humoros diskurzusok mélyreható magyarázatában. Kérdéses viszont, hogy mindent átfogó kommunikációs alapelve hogyan vonatkoztatható a humoros szándékú megnyilatkozásokra, amelyek jellemzően kijátsszák a relevanciakeresés heurisztikáját, miközben a humoros hatás szempontjából mégiscsak relevánsak. Ha a humorral nem is, a vele sűrűn összefonódó iróniával a relevanciaelmélet a kezdetektől foglalkozik, ezért ezt a fejezetét kritikus elemzésnek vetem alá. A nyelvi példákat többféle műfajból, illetőleg szövegtípusból merítem.},
	doi = {10.14232/JENY.2019.1.1},
	language = {hu},
	journal = {Jelentés és Nyelvhasználat},
	issn = {2064-9940},
	volume = {6},
	issue = {1},
	pages = {1-31},
	url = {http://www.jeny.szte.hu/JENY-2019-NemesiAL},
	urldate = {2019-02-01},
	copyright = {Copyright for all material published in JENY lies with the author.}
}