borito

Főnévi többes szám a németben: formák és funkciók

Nominal plural in German: Forms and functions

Scheibl György

SZTE Német Nyelvészeti Tanszék

Jelentés és Nyelvhasználat 6/2:131–144 (2019)
Ünnepi különszám Maleczki Márta 65. születésnapjára
doi:10.14232/JENY.2019.2.10

 

Összefoglaló

A többes számú főnévi inflexió a német nyelvben formai és szemantikai szem­pontból is változatos képet mutat. Kontrasztív nyelvészeti/tipológiai szem­pontból külön figyelmet érdemel (i) analitikus és (ii) agglutináló jellege, (iii) polifunkcionalitása és (iv) markergazdagsága. A főnévi többes szám jelölése a németben analitikusan, azaz az NP egyéb konstituensein, de agglutináló jellegű inflexiós markerekkel magán a főnéven is történhet. A markerek poli­funkcionalitása abban áll, hogy a főnévtől/NP-től függően lehetnek szemanti­kailag üres jelölők, többes számú információ hordozói, vagy értelmezhetők deklinációs osztályjelölőként is. Ez utóbbi szerepük összefügg a többes számú inflexió markergazdagságával. A dolgozat ezt a négy jellemzőt mutatja be a hagyományos leíró német nyelvtan eszköztárával.

Kulcsszavak: többes szám, inflexió, agglutináló markerek, többértelműség, német mint idegen nyelv

Abstract

Nominal plural inflection in German shows - both formally and semantically - a high degree of variability. From the point of view of contrastive linguistics/linguistic typology, especially his (i) analytic and (ii) agglutinative characteristics, (iii) the polyfunctionality of the plural inflection and (iv) a marker richness have to be mentioned. German marks the plural of the nouns both analytically on other constituents of the NP and morphologically on the noun itself. The polyfunctionality of plural markers means that depending on the noun/NP they can be semantically empty, otherwise they express the semantic information of plural or mark inflectional classes of nouns in German. This last function is connected to the formal richness of German plural markers. This paper presents the four characteristics mentioned above in the framework of the descriptive German grammar.

Keywords: plural, inflection, agglutinative markers, German as second language

Scheibl György a Szegedi Tudományegyetem Német Nyelvészeti Tanszékének docense. Kutatási területe a leíró német nyelvtan, a morfológia és a kontrasztív nyelvészet. Számos német leíró nyelvtan szerzője.

György Scheibl is an associate professor of the Department of German Philology, the University of Szeged. His research focuses on descriptive grammar of German, morphology and contrastive linguistics. He is author of several descriptive grammars of German.

Elérhetősége/e-mail:  This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

  • Ágel, Vilmos 1996. Finites Substantiv. Zeitschrift für Germanistische Linguistik 24/1:16–57. doi:10.1515/zfgl.1996.24.1.16.
  • Ágel, Vilmos 2005. Das fünfte und sechste Genus – und die anderen. In Nanna Fuhrhop (szerk.) Virtuelle Festschrift für Peter Eisenberg. 1–10.
  • Allan, Keith 1980. Nouns and countability. Language 56/3:541–567. doi:10.2307/414449.
  • Bartsch, Renate 1973. The semantics and syntax of number and numbers. In John P. Kimball (szerk.) Syntax and Semantics. Vol. 2. New York: Seminar Press. 51–93.
  • Bennett, Michael R. 1975. Some Extensions of a Montague Fragment of English. Bloomington: Indiana University Linguistics Club.
  • Bosveld-de Smet, Leonie 1997. On Mass and Plural Quantification: The Case of French des/du-NPs. (Groningen Dissertations in Linguistics 22) Groningen: University Press.
  • Brown, Dunstan – Marina Chumakina – Greville G. Corbett (szerk.) 2012. Canonical Morphology and Syntax. Oxford, New York: Oxford University Press.
  • Corbett, Greville G. 1991. Gender. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Corbett, Greville G. 2003. Agreement: Canonical instances and the extent of the phenomenon. In Geert Booij – Janet DeCesaris – Angela Ralli – Sergio Scalise (szerk.) Topics in Morphology. Selected Papers from the Third Mediterranean Morphology Meeting, Barcelona, Sept 20-22, 2001. Barcelona: Institut Universitari de Linguistica Aplicada Barcelona. 109–128.
  • Corbett, Greville G. 2010. Canonical derivational morphology. Word Structure 3/2:141–155. doi:10.3366/word.2010.0002.
  • Corbett, Greville G. 2011. Higher order exceptionality in inflectional morphology. In Horst J. Simon – Heike Wiese (szerk.) Expecting the Unexpected: Exceptions in Grammar. (Trends in Linguistics. Studies and Monographs 216) Berlin, Boston: De Gruyter Mouton. doi:10.1515/9783110219098.107.
  • Corbett, Greville G. 2012. Canonical morphosyntactic features. In Dunstan Brown – Marina Chumakina – Greville G. Corbett (szerk.) Canonical Morphology and Syntax. Oxford, New York: Oxford University Press. 48–65.
  • Croft, William 2003. Typology and Universals. 2. kiad. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Eisenberg, Peter 2000. Das vierte Genus? Über die natürliche Kategorisation der deutschen Substantive. In Andreas Bittner – Dagmar Bittner – Klaus-Michael Köpcke (szerk.) Angemessene Strukturen: Systemorganisation in Phonologie, Morphologie und Syntax. Hildesheim: Olms. 91–105.
  • Gil, David 2001. Noun-phrase types and the number marking of anaphors. STUF - Language Typology and Universals 54/1:3–25. doi:10.1524/stuf.2001.54.1.3.
  • Kolde, Gottfried 1996. Nominaldetermination. Eine systematische und kommentierte Bibliographie besonderer Berücksichtigung des Deutschen, Englischen und Französischen. Tübingen: Niemeyer.
  • Krifka, Manfred 1986. Nominalreferenz und Zeitkonstitution. Zur Semantik von Massentermen, Pluraltermen und Aspektklassen. PhD disszertáció. Universität München.
  • Krifka, Manfred 1989. Nominal reference, temporal constitution and quantification in event semantics. In Renate Bartsch – Johan van Benthem – P. van Emde Boas (szerk.) Semantics and Contextual Expression. Dordrecht: Foris. 75–115.
  • Lehmann, Christian – Edith Moravcsik 2000. Noun. In Geert E. Booij – Christian Lehmann – Joachim Mugdan (szerk.) Morphologie / Morphology Ein internationales Handbuch zur Flexion und Wortbildung. (Handbücher Zur Sprach- Und Kommunikationswissenschaft 17/1) Berlin, Boston: De Gruyter Mouton. 732–757.
  • Müller, Gereon 2002. Remarks on nominal inflection in German. In Ingrid Kaufmann – Barbara Stiebels (szerk.) More than Words: A Festschrift for Dieter Wunderlich. (Studia Grammatica 53) Berlin, Boston: De Gruyter. 113–145. doi:10.1515/9783050081274-006.
  • Rijkhoff, Jan 2002. The Noun Phrase. (Oxford Studies in Typology and Linguistic Theory) Oxford, New York: Oxford University Press.
  • Sauerland, Uli 2003. A new semantics for number. Semantics and Linguistic Theory 13:258–275. doi:10.3765/salt.v13i0.2898.
  • Scheibl, György 2006. Zwei Senatoren bestechen drei Vestalinnen: Nominalphrasent mit Numeralien (NumNP) und die feferenziell-strukturelle Ambiguität im Deutschen. Budapest: Akadémiai kiadó.
  • Scheibl György 2008. Fünf Komma null Eidecksen und null Komma fünf Eidecksen: über den Rektionsplural im Deutschen. Studia Hungaro-Bulgarica 2:133–157.
  • Scheibl György 2017. Nyelvtaniszabály-konfliktusok kanonikus tipológiai megközelítésben. In Szécsényi Tibor – Németh T. Enikő (szerk.) Stratégiák és struktúrák. Tanulmányok Kenesei István 70. születésnapjára. Szeged: JATEPress Kiadó. 111–124.
  • Scheibl, György 2019. Der Rektionsplural in die anderen Plurale im deutsch-ungarischen Vergleich. In Ewa Vargáné Drewnowska – Péter Kappel – Bernadett Modrián-Horváth – Orsolya Rauzs (szerk.) „vnd der gieng treulich, weislich vnd mendlich mit den sachen vmb”. Festschrift für Péter Bassola zum 75. Geburtstag. (Acta Germanica 15) Szeged: Institut für Germanistik. 104–115.
  • Stump, Gregory T. 2001. Inflectional Morphology: A Theory of Paradigm Structure. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Walther, Géraldine 2011. Measuring morphological canonicity. Linguistica 51/1:157–180. doi:10.4312/linguistica.51.1.157-180.
  • Waugh, Linda R. – Barbara Lafford 2000. Markedness. In Geert E. Booij – Christian Lehmann – Joachim Mugdan (szerk.) Morphologie / Morphology Ein internationales Handbuch zur Flexion und Wortbildung. (Handbücher Zur Sprach- Und Kommunikationswissenschaft 17/1) Berlin, Boston: De Gruyter Mouton. 272–281.
  • Wegener, Heide 1992. Pluralregeln und mentale Grammatik. In Anatoli Strigin – Ilse Zimmermann (szerk.) Fügungspotenzen. Festschrift für M. Bierwisch. (Studia Linguistica 34) Berlin: Akademie Verlag. 225–249.
  • Wegener, Heide 1995. Die Nominalflexion des Deutschen – verstanden als Lerngegenstand. Tübingen: Niemeyer.
  • Wegener, Heide 1999. Die Pluralbildung im Deutschen – ein Versuch im Rahmen der Optimalitätstheorie. Linguistik Online 4/3. doi:10.13092/lo.4.1032.
  • Wiese, Bernd 2000. Wieso Flexionsklassen? Über die deutsche Substantivdeklination. In Rolf Thieroff – Matthias Tamrat – Nanna Fuhrhop – Oliver Teuber (szerk.) Deutsche Grammatik in Theorie und Praxis. Tübingen: Niemeyer. 139–153.
  • Wunderlich, Dieter 1999. German Noun Plural Reconsidered. Kézirat. Universität Düsseldorf.
  • Wurzel, Wolfgang Ullrich 1996. Morphologischer Strukturwande. In Ewald Lang – Gisela Zifonun (szerk.) Deutsch - Typologisch. (Jahrbuch des Instituts für Deutsche Sprache 1995) Berlin, Boston: De Gruyter. 492–524. doi:10.1515/9783110622522-022.
  • Zifonun, Gisela 2004. Plural und Pluralität im Sprachenvergleich, insbesondere zwischen dem Deutschen und dem Ungarischen. In Dániel Czicza – Ildikó Hegedűs – Péter Kappel – Attila Németh (szerk.) Wertigkeiten, Geschichten und Kontraste. Festschrift für Péter Bassola zum 60. Geburtstag. Szeged: Grimm. 397–415.

 

Creative Commons Licenc
Ez a mű Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.

Ne felejtsen el hivatkozni!

Scheibl György 2019. Főnévi többes szám a németben: formák és funkciók. Jelentés és Nyelvhasználat 6/2:131–144. doi:10.14232/JENY.2019.2.10

bibtex
@article{JENY-2019-ScheiblGy,
	author = {Scheibl, György},
	year = {2019},
	title = {Főnévi többes szám a németben: formák és funkciók},
	abstract = {A többes számú főnévi inflexió a német nyelvben formai és szemantikai szem­pontból is változatos képet mutat. Kontrasztív nyelvészeti/tipológiai szempontból külön figyelmet érdemel (i) analitikus és (ii) agglutináló jellege, (iii) polifunkcionalitása és (iv) markergazdagsága. A főnévi többes szám jelölése a németben analitikusan, azaz az NP egyéb konstituensein, de agglutináló jellegű inflexiós markerekkel magán a főnéven is történhet. A markerek polifunkcionalitása abban áll, hogy a főnévtől/NP-től függően lehetnek szemantikailag üres jelölők, többes számú információ hordozói, vagy értelmezhetők deklinációs osztályjelölőként is. Ez utóbbi szerepük összefügg a többes számú inflexió markergazdagságával. A dolgozat ezt a négy jellemzőt mutatja be a hagyományos leíró német nyelvtan eszköztárával.},
	doi = {10.14232/JENY.2019.2.10},
	language = {hu},
	journal = {Jelentés és Nyelvhasználat},
	issn = {2064-9940},
	volume = {6},
	number = {2},
	pages = {131--144},
	url = {http://www.jeny.szte.hu/JENY-2019-ScheiblGy},
	urldate = {2019-12-04},
	copyright = {Copyright for all material published in JENY lies with the author.}
}
A folyóirat megjelenését 2016-ban és 2019-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
The journal was supported by the National Cultural Fund of Hungary in 2016 and 2019.