Instrument–subject alternation in a lexical pragmatic framework
Article Sidebar
Main Article Content
Abstract
The instrument–subject alternation is a cross-linguistic phenomenon in which a verb’s semantic argument with an instrument thematic role can be expressed syntactically not only as an adverbial phrase but also as a subject instead of an agentive subject. Using Hungarian examples, the present paper attempts to work out an account of the alternation that has the following advantageous features. First, by means of a pragmatically oriented weaker notion of causation (Koenig et al. 2008: 214) a solid basis is assumed to determine which verbs alternate and which verbs do not. Second, syntactic alternations are not treated as lexical or constructional phenomena (as are in lexical or constructional approaches, respectively). However, they fit a lexical-constructional approach (Bibok 2008) which naturally extends to lexical pragmatics (Bibok 2010).
Downloads
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
References
Ackema, Peter – Erik Schoorlemmer 2006. Middles. In Martin Everaert – Henk C. van Riemsdijk (szerk.) The Blackwell Companion to Syntax Vol. 3. Oxford: Blackwell. 131–203.
Alberti Gábor 2013. Az argumentumok precedenciaelvű realizálódása. In Szilágyi N. Sándor – Kádár Edit (szerk.) Analógia és modern nyelvleírás. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó. 9–41.
Alberti Gábor – Farkas Judit 2015. Az elidegeníthető birtoklást kifejező -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel. Jelentés és Nyelvhasználat 2:1–30.
Bibok Károly 2008. Az igék szemantikája és a szintaktikai alternáció. In Kiefer Ferenc (szerk.) Stukturális magyar nyelvtan 4. A szótár szerkezete. Budapest: Akadémiai Kiadó. 23–70.
Bibok, Károly 2010. From syntactic alternations to lexical pragmatics. In Enikő Németh T. – Károly Bibok (szerk.) The Role of Data at the Semantics–Pragmatics Interface. (Mouton Series in Pragmatics 9) Berlin: Mouton De Gruyter. 261–304.
Bibok, Károly 2014. The plausibility of approaches to syntactic alternation of Hungarian verbs. In András Kertész – Csilla Rákosi (szerk.) The Evidential Basis of Linguistic Argumentation. (Studies in Language Companion Series 153) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 51–70.
Bibok Károly 2016a. Implicit predikátumok lexikai pragmatikai nézőpontból. In Kas Bence (szerk.) „Szavad ne feledd!” Tanulmányok Bánréti Zoltán tiszteletére. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 129–138.
Bibok Károly 2016b. Encyclopedic information and pragmatic interpretation. Intercultural Pragmatics 13/3:407–437.
Dudchuk, Philip 2007. Instrument/subject alternation and event structure. Evidence from Russian. In Peter Kosta – Lilia Schürcks (szerk.) Linguistic Investigations into Formal Description of Slavic Languages. Contributions of the Sixth European Conference held at Potsdam University, November 30-December 02, 2005. (Potsdam Linguistic Investigations 1) Frankfurt am Main: Peter Lang. 503–513.
[ÉKSz.2] Pusztai Ferenc (szerk.) 2003. Magyar értelmező kéziszótár. 2., átdolgozott kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó.
[ÉrtSz.] Bárczi Géza – Országh László (szerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Goldberg, Adele E. 1995. Constructions. A Construction Grammar Approach to Argument Structure. (Cognitive Theory of Language and Culture 1) Chicago: University of Chicago Press.
Goldberg, Adele E. 2006. Constructions at Work. The Nature of Generalization in Language. Oxford: Oxford University Press.
Iwata, Seizi 2002. Does MANNER count or not? Manner-of-motion verbs revisited. Linguistics 40/1:61–110.
Kiefer Ferenc 2006. Aspektus és akcióminőség, különös tekintettel a magyar nyelvre. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Koenig, Jean-Pierre – Gail Mauner – Breton Bienvenue – Kathy Conklin 2008. What with? The anatomy of a (proto)-role. Journal of Semantics 25/2:175–220.
Komlósy András 1992. Régensek és vonzatok. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 299–527.
Komlósy András 2000. A műveltetés. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 215–292.
Ladányi, Mária 2007. Systematic polysemy of verbs. In Marina Rakova – Gergely Pethő – Csilla Rákosi (szerk.) The Cognitive Basis of Polysemy. New Sources of Evidence for Theories of Word Meaning. (MetaLinguistica 19) Frankfurt am Main: Peter Lang. 189–220.
Levin, Beth 1993. English Verb Classes and Alternations. A Preliminary Investigation. Chicago: University of Chicago Press.
Müller, Stefan – Stephen Wechsler 2014. Lexical approaches to argument structure. Theoretical Linguistics 40/1–2:1–76.
Pinker, Steven 1989. Learnability and Cognition. The Acquisition of Argument Structure. Cambridge: The MIT Press.
Pustejovsky, James 1995. The Generative Lexicon. Cambridge: The MIT Press.
Rappaport Hovav, Malka – Beth Levin 1998. Building verb meanings. In Miriam Butt – Wilhelm Geuder (szerk.) The Projection of Arguments. Lexical and Compositional Factors. (CSLI Lecture Notes 83) Stanford: CSLI Publications. 97–134.
Schlesinger, Izchak M. 1989. Instruments as agents. On the nature of semantic relations. Journal of Linguistics 25/1:189–210.
Talmy, Leonard 2000. Toward a Cognitive Semantics 1. Cambridge: The MIT Press.
Zsilka János 1966. A magyar mondatformák rendszere és az esetrendszer. (Nyelvtudományi Értekezések 53) Budapest: Akadémiai Kiadó.