borito

Az elidegeníthető birtoklást kifejező -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel

The case of suffix -j- of alienable possession with the deverbal nominalizer -(Vt)t in Hungarian

Alberti Gábor

PTE Nyelvtudományi Tanszék

Farkas Judit

MTA Nyelvtudományi Intézet

Jelentés és Nyelvhasználat 2:1-29 (2015)

Összefoglaló

Az elidegeníthető birtoklás -j- képzőjéről (den Dikken 2015) kimutattuk, hogy abban a formában létezik, hogy a magyar főnevek legtöbbjének a fonotaktikai felépítése megengedi egy potenciális reguláris birtokszóváltozat létrehozását, ami az említett -j- komponenst valóban tartalmazza. Mivel azonban a -j- komponenst sok esetben a lexikalizálódott birtokszó-alternatívák is tartalmazzák (vö. ajtója~ajtaja), az elidegeníthető birtoklásra vonatkozóan úgy mondhatunk ki hatékony szabályt, ha az a potenciális reguláris birtokszóváltozat fogalmára épül. A főnévképzéshez mindez a következő módon kötődik. Az Amerika felfedezte(kor) és a Péter felfedezettje birtokos szerkezetek között a döntő formai különbség éppen a fent említett, elidegeníthetőségért felelős -j- komponensben rejlik, ami éppen akkor jelenik meg, amikor a birtokos a birtokszó igei tövének Ágense. Általánosítva: az igéből képzett főnevekre maradéktalanul teljesül a szabály, amelyre fentebb utaltunk, ha az „elidegeníthetőséget" a deverbális főnevekkel alkotott birtokos szerkezetek körében az igei tő és a birtokos ágentív vagy „még lazább" kapcsolatában határozzuk meg (ahol a „szoros" kapcsolatot az ige és a hozzá téma szerepben társuló vonzat viszonya jelenti).

Kulcsszavak: magyar birtokos szerkezet, elidegeníthetetlen birtoklás, elidegeníthető birtoklás, főnévképzés, operátorok és hatókörök

Abstract

The derivational suffix -j- of alienable possession (den Dikken 2015) exists in Hungarian in the form that the phonotactic structure of most nouns permits the formation of a potential regular phonetic form of possessee (PRPFP), which inevitably contains the aforementioned component -j-. Since this -j-, however, is often contained by lexicalized possessee alternatives, an efficient rule concerning alienable possession must be based on the concept of PRPFP. What is the relationship between this rule and nominalization? Well, the crucial formal difference between the possessive constructions Amerika felfedeztekor 'at the discovering of America' and Péter felfedezettje 'person discovered by Péter' is exactly the -j- component, claimed responsible for alienability, which appears if the possessor is the Agent of the verbal derivational stem of the possessee. This observation has served as the point of departure to the following generalization: the aforementioned rule exhaustively holds for all Hungarian deverbal nominals – on condition that 'alienability' is defined among possessive constructions with deverbal nominals as possessee-heads as an agentive or "even looser" relationship between the verbal derivational stem and the possessor (where "close relationship" is that between verbs and their Themes).

Keywords: Hungarian possessive construction, alienable possession, inalienable possession, nominalization, operators and scopes

Alberti Gábor (DSc) egyetemi tanár a Pécsi Tudományegyetemen, ahol a Nyelvtudományi Tanszéket vezeti, valamint a ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoportot. Formális, lexikai és diskurzusszemantikai kutatásokon kívül a magyar nyelv generatív szintaktikai leírásában is részt vesz, jelenleg az MTA Nyelvtudományi Intézetében Kenesei István által vezetett Átfogó magyar nyelvtan (Comprehensive Resource Grammars: Hungarian) OTKA-óriásprojekt tagjaként.

Gábor Alberti (DSc) is a professor of linguistics at the University of Pécs, where he heads the Department of Linguistics and the ReALIS Theoretical, Computational and Cognitive Linguistics Research Team. In addition to formal, lexical and discourse semantics research, he also takes part in the generative syntactic description of the Hungarian language, currently as a senior member of the OTKA project Comprehensive Resource Grammars: Hungarian.

Elérhetősége/E-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">

Farkas Judit (PhD) a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a tudományos munkatársa. Jelenleg éppen az Átfogó magyar nyelvtan (Comprehensive Resource Grammars: Hungarian) OTKA-óriásprojekt tagjaként van alkalmazva, míg más időszakokban nyelvtörténeti projektekben dolgozik. Állandó óraadó, illetve helyettesítő tanár a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékén. A magyar generatív nyelvészet eredményeinek a közoktatásba való integrálásán is munkálkodik.

Judit Farkas (PhD) works for the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences as a research fellow. Currently she is emloyed in the OTKA project Comprehensive Resource Grammars: Hungarian and she permanently works in historical linguistics projects, too. She also teaches at the Department of Linguistics of the University of Pécs and conducts research into the application of current results of Hungarian generative linguistics to public education.

Elérhetősége/E-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">

  • Alberti, Gábor 1995. Role assignment in Hungarian possessive constructions. In István Kenesei – Csaba Pléh (szerk.) Approaches to Hungarian 5. Levels and Structures. Szeged: JATE. 13–28.
  • Alberti Gábor 2006. A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere. Nyelvtudományi Közlemények 103:75–105.
  • Alberti Gábor 2009. A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások egy polaritásérzékeny rendszere. In Fancsaly Éva (szerk.) Tanár és tanítvány. Írások Györke József és Hajdú Péter tiszteletére (2002–2007). (Studia Linguistica). Budapest, Pécs: Dialóg Campus. 122–145.
  • Alberti Gábor 2013. Az argumentumok precedenciaelvű realizálódása. In Szilágyi N. Sándor – Kádár Edit (szerk.) Analógia és modern nyelvleírás. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó. 9–41.
  • Alberti Gábor – Farkas Judit 2013. Vonzóak-e a magyar főnevek? In Benő Attila – Fazakas Emese – Kádár Edit (szerk.) „...hogy legyen a víznek lefolyása...” Köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó. 17–29.
  • Alberti, Gábor – Judit Farkas – Veronika Szabó 2015. Arguments for arguments in the complement zone of the Hungarian nominal head. In Katalin É. Kiss – Balázs Surányi – Éva Dékány (szerk.) Approaches to Hungarian 14. Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 5–36.
  • Alberti Gábor – Medve Anna 2002/2005. Generatív grammatikai gyakorlókönyv. Budapest: Janus/Books – Gondolat Kiadó.
  • Alberti, Gábor – Anna Medve 2000. Constituents in special operator positions. In Gábor Alberti – István Kenesei (szerk.) Approaches to Hungarian 7. Papers from the Pécs Conference. Szeged: JATEPress. 93–117.
  • Bárczi Géza – Benkő Lóránd – Berrár Jolán 1999. A magyar nyelv története. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • Bartos Huba 2000. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In Kiefer Ferenc (szerk.) Stukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 653–762.
  • Broekhuis, Hans – Evelin Keizer – Marcel den Dikken 2012. Syntax of Dutch – Nouns and Noun Phrases. Amsterdam: Amsterdam University Press.
  • Caruso, Durdica Zeljka 2011. Nominal phrases in Croatian as DPs. In Koichi Otaki – Hajime Takeyasu – Shin-ichi Tanigawa (szerk.) Online Proceedings of GLOW in Asia Workshop for Young Scholars 2011. Mie University, Japan. 16–30.
  • Cetnarowska, Bożena 2014. The topic phrase within a determiner phrase: Fronting adnominal genitives in Polish. In Ludmila Veselovská – Markéta Janebová (szerk.) Nominal Structures: All in Complex DPs. (Olomouc Modern Language Monographs 2). Olomouc: Palacký University. 147–161.
  • Davidson, Donald 1967. The logical form of action sentences. In Nicholas Rescher (szerk.) The Logic of Decision and Action. Pittsburgh: University of Pittsburgh Press. 81–95.
  • Dékány, Éva 2014. Argument structure and functional projections in Old Hungarian verbal gerunds. Acta Linguistica Hungarica 61/3:317–361.
  • Dikken, Marcel den 2015. The morphosyntax of (in)alienably possessed noun phrases: The Hungarian contribution. In Katalin É. Kiss – Balázs Surányi – Éva Dékány (szerk.) Approaches to Hungarian 14. Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 121–145.
  • Dowty, David 1991. Thematic proto-roles and argument selection. Language 67/3: 547–619.
  • É. Kiss, Katalin 2002. The Syntax of Hungarian. Cambridge: Cambridge University Press.
  • É. Kiss, Katalin 2006. The function and the syntax of the verbal particle. In Katalin É. Kiss (szerk.) Event Structure and the Left Periphery. Studies on Hungarian. Dordrecht: Springer. 17–55.
  • É. Kiss, Katalin 2008. Free word order, (non)configurationality, and phases. Linguistic Inquiry 39/3:441–475.
  • Elekfi, László 2000. Semantic differences of suffix alternates in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 47:145–177.
  • Farkas Judit 2015. Esettanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben. In Kádár Edit – Szilágyi N. Sándor (szerk.) Motiváltság és nyelvi ikonicitás. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó. 187–216.
  • Fokos Dávid 1960. Uráli és altaji összehasonlító szintaktikai tanulmányok. Nyelvtudományi Közlemények 62/2:213–241.
  • Fu, Jingqi – Thomas Roeper – Hagit Borer 2001. The VP within process nominals: Evidence from adverbs and the VP anaphor do-so. Natural Language & Linguistic Theory 19/3:549–582.
  • Giusti, Giuliana 1996. Is there a FocusP and a TopicP in the noun phrase structure? University of Venice Working Papers in Linguistics 6/2:105–128.
  • Giusti, Giuliana – Rossella Iovino 2014. A Split-DP Hypothesis for Latin and Italo-Romance. In Ludmila Veselovská – Markéta Janebová (szerk.) Complex Visibles Out There. (Olomouc Modern Language Monographs 4). Olomouc: Palacký University. 127–143.
  • Haspelmath, Martin 2008. Syntactic Universals and Usage Frequency: 3. Alienable vs. inalienable possessive constructions. Előadás. Leipzig Spring School on Linguistic Diversity. Leipzig. https://goo.gl/Bch8Lc (2015. 9. 21.).
  • Ihsane, Tabea – Genoveva Puskás 2001. Specific is not definite. Generative Grammar in Geneva 2:39–54.
  • Kiefer, Ferenc 1985. Natural morphology. Acta Linguistica Hungarica 35:85–105.
  • Kiefer Ferenc 2000. Jelentéselmélet. Budapest: Corvina.
  • Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000a. A szóképzés. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 137–164.
  • Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000b. Morfoszintaktikailag semleges képzések. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 165–214.
  • Kratzer, Angelika 1996. Severing the external argument from its verb. In Johan Rooryck – Laurie Zaring (szerk.) Phrase Structure and the Lexicon. (Studies in Natural Language and Linguistic Theory 33). Dordrecht: Kluwer Academic Publishers. 109–137.
  • Laczkó Tibor 2000. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 293–407.
  • Laczkó, Tibor 2009. Relational nouns and argument structure: Evidence from Hungarian. In Miriam Butt – Tracy Holloway King (szerk.) Proceedings of the LFG09 Conference. Stanford: CSLI Publications. 399–419.
  • Lohndal, Terje 2012. Towards the end of argument structure. In Maria Cristina Cuervo – Yves Roberge (szerk.) The End of Argument Structure? Bingley: Emerald Group Publishing. 156–184.
  • Marantz, Alec 1984. On the Nature of Grammatical Relations. Cambridge: The MIT Press.
  • Mišmaš, Petra 2014. An argument for Wh-fronting in the Slovenian DP. In Ludmila Veselovská – Markéta Janebová (szerk.) Nominal Structures: All in Complex DPs. (Olomouc Modern Language Monographs 2). Olomouc: Palacký University. 175–191.
  • Oszoli Borbála 2014. A -hatnék deverbális főnévképző morfoszintaktikai jellemzése. Szakdolgozat. Pécs: PTE Nyelvtudományi Tanszék.
  • Parsons, Terence 1990. Events in the Semantics of English: A Study in Subatomic Semantics. Cambridge: The MIT Press.
  • Rebrus Péter 2013. Miért nincs j? In Benő Attila – Fazakas Emese – Kádár Edit (szerk.) „...hogy legyen a víznek lefolyása...” Köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó. 383–401.
  • Rizzi, Luigi 1997. The fine structure of the left periphery. In Liliane Haegeman (szerk.) Elements of Grammar. Handbook in Generative Syntax. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers. 281–337.
  • Schirm Anita 2005. Az elidegeníthető és az elidegeníthetetlen birtoklás kifejezésmódjairól. Nyelvtudomány 1:155–169.
  • Szabolcsi Anna 1992. A birtokos szerkezet és az egzisztenciális mondat. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Szabolcsi Anna – Laczkó Tibor 1992. A főnévi csoport szerkezete. In Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 181–298.
  • Tompa József 1959. A mehetnék(je) típusú főnevek leíró nyelvtani kérdései. Magyar Nyelv 55/4:481–488.
  • Tompa József 1961. A mehetnék(je) típusú deverbalis főnevek mai változataihoz. Magyar Nyelv 57/3:340–342.

 

Creative Commons Licenc
Ez a mű Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.

Ne felejtsen el hivatkozni!

Alberti Gábor – Farkas Judit 2015. Az elidegeníthető birtoklást kifejező -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel. Jelentés és Nyelvhasználat 2:1–29.

bibtex
@article{alberti_farkas_birtoklas_2015,
	title = {Az elidegeníthető birtoklást kifejező -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel},
	volume = {2},
	issn = {2064-9940},
	url = {http://www.jeny.szte.hu/jeny/images/issues/2015/JENY-2015-AlbertiG-FarkasJ.pdf},
	abstract = {Az elidegeníthető birtoklás -j- képzőjéről (den Dikken 2015) kimutattuk, hogy abban a formában létezik, hogy a magyar főnevek legtöbbjének a fonotaktikai felépítése megengedi egy potenciális reguláris birtokszóváltozat létrehozását, ami az említett -j- komponenst valóban tartalmazza. Mivel azonban a -j- komponenst sok esetben a lexikalizálódott birtokszó-alternatívák is tartalmazzák (vö. ajtója~ajtaja), az elidegeníthető birtoklásra vonatkozóan úgy mondhatunk ki hatékony szabályt, ha az a potenciális reguláris birtokszóváltozat fogalmára épül. A főnévképzéshez mindez a következő módon kötődik. Az Amerika felfedezte(kor) és a Péter felfedezettje birtokos szerkezetek között a döntő formai különbség éppen a fent említett, elidegeníthetőségért felelős -j- komponensben rejlik, ami éppen akkor jelenik meg, amikor a birtokos a birtokszó igei tövének Ágense. Általánosítva: az igéből képzett főnevekre maradéktalanul teljesül a szabály, amelyre fentebb utaltunk, ha az „elidegeníthetőséget" a deverbális főnevekkel alkotott birtokos szerkezetek körében az igei tő és a birtokos ágentív vagy „még lazább" kapcsolatában határozzuk meg (ahol a „szoros" kapcsolatot az ige és a hozzá téma szerepben társuló vonzat viszonya jelenti).
The derivational suffix -j- of alienable possession (den Dikken 2015) exists in Hungarian in the form that the phonotactic structure of most nouns permits the formation of a potential regular phonetic form of possessee (PRPFP), which inevitably contains the aforementioned component -j-. Since this -j-, however, is often contained by lexicalized possessee alternatives, an efficient rule concerning alienable possession must be based on the concept of PRPFP. What is the relationship between this rule and nominalization? Well, the crucial formal difference between the possessive constructions Amerika felfedeztekor 'at the discovering of America' and Péter felfedezettje 'person discovered by Péter' is exactly the -j- component, claimed responsible for alienability, which appears if the possessor is the Agent of the verbal derivational stem of the possessee. This observation has served as the point of departure to the following generalization: the aforementioned rule exhaustively holds for all Hungarian deverbal nominals – on condition that 'alienability' is defined among possessive constructions with deverbal nominals as possessee-heads as an agentive or "even looser" relationship between the verbal derivational stem and the possessor (where "close relationship" is that between verbs and their Themes).},
	language = {hu},
	journal = {Jelentés és Nyelvhasználat},
	author = {Alberti, Gábor and Farkas, Judit},
	month = oct,
	year = {2015},
	pages = {1--29}
}